Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
2950 abból,hogy egy kic sit jobb legyen a helyzetük, vagy pedig még ennél rosszabb is elképzelhető. Éppen ezért a következő percekben szeretném összefoglalni tulajdonképpen három részben és elsősorban racionális érvek alapján, hogy miért és mit lenne érdemes önöknek figyelembe ve nni, változtatni, azért, hogy akár az előbb említett helyzeten, de ami talán ennél fontosabb, hogy a mindennapokban legyen jobb azoknak, akik akár 24, akár 12 óra keretében végzik azt, amit tesznek; három részben. Az egyik: néhány rövid megjegyzés az önök által benyújtottakhoz. Úgy látom, szükség van arra, hogy kicsit általánosabban is áttekintsük, hogy mihez képest nyújtottak be önök változtatást, és egyébként pedig mire lenne szükség ahhoz, hogy ez a helyzet érdemben változzon. Az első része tehát mindenk éppen az a megjegyzés, hogy önök minden szakmai szervezet állítása szerint is egyeztetés nélkül nyújtották ide be ezt a törvényt. Értem, hogy sokat olvasnak és látják, mi történik a sajtóban, de egyébként azoknak a szakmai javaslatoknak a jelentős részét, amiket az érintett szervezetek, maguk az érintettek felvetettek, önök figyelmen kívül hagyják. (11.30) Az is lehetséges, hogy ez tudatosan történik, de akkor erre válaszolni kell. Mi az oka annak, hogy nem akarják munkaviszonynak elismerni az otthonápolá st? Akkor beszéljenek erről, és legyen meg ennek a módszere. Tegyük hozzá, és ezt zárójelbe téve mondom, hogy különös kegyetlenség az, amit önök most éppen csinálnak. Mert benyújtották és egy napon tárgyalunk két olyan törvénytervezetet, az egyik, amiről é ppen beszélek, a másik része, amikor 500 millió forintra emelik egy törvényjavaslattal a sportolók egyszerűsített adózásának felső határát. Na most, ez olyan kegyetlenség szerintem magukkal az érintettekkel szemben is, de használhatnánk egészen más szavaka t is erre a szituációra, ami egyszerűen elfogadhatatlan. Nem csak azért, mondhatnám a Költségvetési bizottság szempontjából, hogy önök hány milliárd forintot engedtek át az elmúlt években, amikor ezt az összeget felemelték 250 millió forintra, majd az egye sületeknek, ezeknek a kiváló kluboknak elengedték a köztartozásukat; most pedig azért, hogy azoknak a fociklubfenntartó személyeknek, cégeknek könnyebb legyen a helyzetük, mondhatnám úgy, hogy kevesebbe kerüljön, ezért abból, amiből finanszírozni lehetne a zokat, akik ilyen rendkívül nehéz helyzetben vannak, na, erről a bevételről pedig önök látványosan lemondanak. Hát, magyarázzák már el, legyenek szívesek, hogy ezt mi okozza, vagy ha nem teszik meg, jelzem, különös kegyetlenség az, amit önök ebből a szempo ntból csinálnak. Az a felelősség, hogy 50 ezer emberről, családról, érintettről ilyen módon gondolkodnak, mindenképpen óriási felelősség abból a szempontból is, hogy azt a munkát, amit ezek az emberek végeznek, jelentős részben az állam helyett csinálják m eg. Ennek részleteire is majd szeretnék kitérni, mert ezek az emberek nem tervezték, hogy ilyen élethelyzetbe kerülnek. Nem így gondolták, de felelősséggel vállalták azt, hogy egyébként a családjukban kialakult helyzetre tekintettel igenis ezt felvállalják . És tulajdonképpen, ami a nagy közösség, a társadalom számára is a legjobb megoldás, az érintettek, az ápoltak számára a legjobb megoldás történik, ehhez képest mondjuk úgy, hogy igen szerényen hajlandók elismerni ezt a tevékenységet. Pedig, ahogy korábba n mondtam, racionális érvekkel is mondom, sokkal olcsóbban ússza meg az állam akkor, amikor ők ezt megteszik. Éppen ez is része annak az egyeztetés nélküli benyújtásnak a következményeként, hogy önök figyelmen kívül hagyják ezt a szituációt. Éppen ezért le hetett volna a Pénzügyminisztérium első becslésének megfelelően azt a 4045 milliárd forintot erre rászánni, ami a Költségvetési bizottság ülésén elhangzott a képviselőjük részéről, nem pedig ennek harmadát, mondhatnám azt, hogy csak ennyit gondoltak, és m ost nem használok megint más szavakat, 15 milliárd forintot kívánnak erre fordítani. Azt kell mondjam, hogy önök a legkevesebbel akarják megúszni ezt a történetet, azt a társadalmi nyomást, ami az elmúlt hónapokban nagyon felfokozódott. Itt félreértés ne e ssék, nem az álcivilek, ahogy önök használják, ahogy Nacsa képviselő úr használta, hanem ez egy általános nyomás. Ez
