Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:
2951 nem csak az érintettekről szól. A társadalom lelkiismerete szólalt meg, és így támogatták azt, hogy igenis önöknek, akik ennek döntéshozói, előterjesztői, ennél sokkal nagyobb elismerésben és támogatásban kell részesíteni azokat, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy itt kopogtassanak mindennap a Kossuth téren. Csak azon gyerekek után fog maximum 100 ezer forint járni, akikről a szakértő állap ítja meg, hogy önmagukat ellátni képtelenek, azaz akik eddig kiemeltet kaptak. De közülük is csak azok, akik a gyerekükkel vannak otthon. Ráadásul még 100 ezer forintot sem kapnak, mert ahogy mondta egyébként, különböző terhek vannak, ráadásul összegeznek minden eddigi ellátást. Tehát megint csak indoklom, hogy miért a legolcsóbban akarják ezt a történetet megúszni. A kormány ápolási díjban hozott szűk látókörű döntése messze van attól, amit egyébként a társadalmi igény és elismerés gondol erről, és ami meg oldást jelent. A bejelentés semmi másra nem volt alkalmas, mint hogy némileg oldja a társadalmi feszültséget, és ahogy mondtam, megossza az érintetteket ebből a szempontból. Az érdekvédelmi egyeztetést le kellett volna folytatni és ugyanúgy kiterjeszteni a rra a 33 ezer érintettre, akiket én a 15 százalékra való hivatkozással is elhagyottnak tekintek. Az, amit ön mondott, tisztelt államtitkár úr, ön is pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én, ez egy csomag pelenkára sem elég. Ebből kifolyólag önök felelőtlenü l járnak el. Azt hiszem, sokkal jobban jártak volna, ha a törvénytervezetben meglévő politikai döntéshozatal vagy politikai döntés alapján zajló megoldás helyett, miszerint az aktuális kormány költségvetési törvényben módosítja azt, hogy éppen most mit gon dol ennek a díjnak a mértékéről, egy olyan megoldást alkalmaznak, amikor azt teszik, hogy például akár a minimálnyugdíjhoz kötött módon, annak megfelelően, szabályozottan és egyébként ütemesen való emelés helyett azonnal a minimálbérre vonatkozó elismerést megteszik. Ezt kellett volna önöknek csinálni és ennek megfelelően eljárni. Csak hogy teljesen érthető legyen a dolog, hogy kikről beszélünk: azoknak jár, akik önálló életre képtelen fogyatékos hozzátartozót látnak el, akik a legalacsonyabb összeget, a 30 ezret kapják egyébként, azok is napi 24 órában, évi 365 napban látják el évtizedeken át a hozzátartozóikat. Senki sincs itt könnyű helyzetben. Van, aki egyébként fizikailag, van, aki pedig pszichésen megterhelő munkát végez ebben, de mindannyian mélyszegé nységbe jutottak és jutnak. És amit önök előterjesztettek, annak alapján ez így is marad. Nem számít biztosítási időnek az ápolási díj most. Cáfoljon meg, államtitkár úr! Ön azt mondta, hogy szolgálati időnek beszámítják, de mivel ez a biztosítási időbe ne m számít bele, ezért sok mindentől elesnek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például 20 évig ápolási segélyen van, és beteg lesz, kórházba kerül, nem tud ápolni, megszűnik a társadalombiztosítása 45 nap után. Másrészt emiatt nem lesz jogosult rokkantsági jár adékra és így tovább. Tehát ez a megközelítés, amit önök ebben az előterjesztésben tettek, ebből a szempontból elfogadhatatlan. Tisztázatlan, hogy mit takar az „önellátásra képtelen” kifejezés, mert ezt lehet széleskörűen is értelmezni, egyébként önök enne k a felülvizsgálatáról beszélnek, amelynek részleteit ma nem tudjuk. De egyet tudunk: öt éve önök csináltak egyszer egy ilyen szabályozást, és az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mennyire rosszul csinálták. Tehát ezért ne csodálkozzanak azon, ha bizal matlanok vagyunk, akik egyébként nem hisznek abban, hogy mennyire felelősségteljesen járnak el. (11.40) Van az előterjesztésnek azon része, ami arról beszél, hogy a kórházba került fekvő beteg, ápolt után két hónapot követően nem jár az ápolási díj. Tis ztelt Államtitkár Úr! Jelzem önnek, ezek az emberek, szülők, édesanyák ott vannak a gyerekükkel a kórházban, ahol csak lehet. Ezt megvonni… Értem az egyéb eseteket, mondjuk azt, hogy ebben meg is lehet állapodni, de vegyék észre, hogy a mindennapi élet arr ól szól, hogy velük együtt ott vannak a kórházban. Mit tehetne ezen kívül? Ezért tessék ezt a kitételt kivenni! Jobb, ha önök teszik, mert az eddigi politikai gyakorlat alapján, ha az
