Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A Magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
2901 Tudjuk azt, hogy a székelység nélkül talán ma nem is beszélhetnénk Magyarországról, nem is beszélhetnénk magyar nemzetről, hi szen az elmúlt ezerezerszáz évben ők védték meg Magyarország határait, később pedig a keleti határait is. Nem volt olyan magyar hadjárat, királyi vagy más egyéb hadjárat, ahol a székelyek ne lettek volna ott Magyarországot és az egész magyarságot képvisel ve, illetve védelmezve. Így volt ez a tatárok elleni több évszázados küzdelemben, hiszen az utolsó tatárjárás, amit nem szoktunk emlegetni, 1717ben történt meg, s így volt ez a török hadjáratok idején is, amikor nemcsak Erdélyt védelmezték, hanem sokszor egész Magyarországot, és később az újkorban is. Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy Austerlitzben ott van az a kopjafa, amely az ott elesett székely katonák emlékét szolgálja, hiszen a három császár csatájában, amely 1805. december 2án volt, ott voltak a székely katonák is, hűségesen szolgálva Magyarországot, a birodalmat. S még inkább így volt a világháborúk során. Azt gondolom, hogy ez az összetartozás vagy egység napja - majd dönt a parlament, hogy melyiket támogatja - a későbbiekben, már itt a vita k apcsán is, ha ezt egyáltalán vitának lehet nevezni, alkalmat adott, és majd a későbbiekben minden évben legalább a megemlékezés napján lehetőséget teremt nekünk arra, hogy akár a történelmi eseményekre emlékezzünk, akár a mai körülményekre, az autonómiaküz delmekre, s mindazokra a kérdésekre, amik a nemzetpolitikában napirenden vannak. S talán arra is alkalmat ad ez a nap, hogy más híres eseményekre, történelmi eseményekre is vissza tudjunk emlékezni. A hétvégén került sor Csíkszeredában a Mikóvárban a Csík i Székely Múzeumban a megemlékezésre, a száz évvel ezelőtt létrejött székely hadosztályra, amelyet nem is egy magyar ember, hanem egy császári katonatiszt, Kratochwil Károly hozott végre, szervezett meg, és amely székely és nem székely katonákból állt. Ez volt az egyetlen olyan katonai erő, amely a felbomlásban, az anarchiában, a nihilben, amikor Budapesten az országnak nemzetáruló kormánya volt, akkor ők ott, távol Budapesttől összefogva az országot egyedüliként védelmezték, és több mint fél éven keresztül egyedüliként harcoltak azért, hogy a betolakodóktól távol tartsák, megvédelmezzék Erdélyt, megvédelmezzék a családjaikat, utána pedig Magyarországot. Erre emlékeztünk a hétvégén. Köszönetet szeretnék mondani egyrészt a Hargita megyei önkormányzatnak, Csík szereda megyei jogú város önkormányzatának és a magyar főkonzulátusnak, amelyek ezt az ünnepi rendezvényt, a háromnapos konferenciát megszervezték. S természetesen, mint ahogy említettem, alkalmunk nyílik arra is, hogy megemlékezzünk arról, hogy 191418 kö zött a székelyek és nem székelyek, magyarok együtt védelmeztük Magyarországot az első világháborúban, és később, 194445ben az Arbatvonalon szolgálva szintén ott voltak ezek a katonák. Azt gondolom, hogy egy remek kezdeményezésről van szó, egy olyan kezd eményezésről, amely nemcsak a székelyeket és a magyarokat fogja össze, hanem talán a parlamentnek is lehetőséget teremt, hogy a zilált belpolitikai helyzetben tudjunk beszélni normális hangmederben, és egységet tudjunk idevarázsolni így karácsony előtt. Az t gondolom, hogy ez egy remek alkalom. Szeretnék köszönetet mondani mind Szávay képviselő úrnak, mind pedig azoknak a képviselőknek, akik csatlakoztak ehhez az előterjesztéshez. Természetesen, mint ahogy már kétszer elmondtam, a kormány támogatja az előter jesztést, és javasolja a parlamentnek, hogy ezt fogadja el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Kérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni az elhangzottakhoz. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az á ltalános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíváne hozzászólni. (Szávay István: Igen.) Szávay István képviselő úré a szó. SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) :