Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
2667 úgy megy le a föld alá, hogy nem tudja, kijöne. A bányászembernek az idegenrendszere, a lelke, az elkötelezettsége, a fizikai állóképessége olyan szintű, amilyet egy átlagpolgár nem tud utolérni vagy el sem tud képzelni. Azt hiszem, hogy a bányászokkal kapcsolatban bármilyen kedvező szabályt hozunk, egyet le kell fektetnünk magunknak: a bányászoknak bármilyen, az eddigiekhez képest pozitív változást hozunk, azt nem ajándékba adjuk, azt nem méltányosságból adjuk, nem azért adjuk, mert most éppen a gazdaság teljesítménye ezt diktálja, hanem azért adjuk, mert hálásak vagyunk nekik, hogy ezt a hivatást v álasztották. A bányászembereket nem véletlen becsülte meg egyébként már több évszázadon keresztül minden egyes ország kormánya és mindazok, akik dönthettek a sorsukról. Bár tudjuk, hogy Angliában elképesztő hosszú időn át hogy bántak velük, de az ipari for radalom után nagyon hamar felismerte jó pár ország kormányzata, hogy a bányászok áldozatkész tevékenysége nélkül nem volt ipari fejlődés. Ma már természetesen más a világ, hiszen éppen nap mint nap e Ház falai között és a bizottságokban arról beszélünk, ho gy a fosszilis energiaforrás mennyire szennyezi a környezetet, és egyébként is kifogyóban van, de ha tetszik, ha nem, bányász honfitársaink, hála istennek, itt élnek közöttünk. Azok a bányász honfitársaink, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, bizo ny teljesítették az előbb felsorolt elképesztő feltételű előírásokat. Ezért én azt szeretném nagy tisztelettel megkérdezni az előterjesztőktől és a kormány képviselőitől, hogy ez miért csak lehetőség. Nem tudom pontosan, mennyi embert érint ez, de miért cs ak lehetőség, ha igaz az, ami az általános indoklásban le van fektetve, hogy az ő személyük munkaerőtartalékot jelent iparunk számára, ha igaz az - és ezt mindannyian tudjuk , hogy elképesztően kevés a munkaerő, akiket be lehet vonni a gazdasági életünkb e egyrészről az elvándorlás miatt, másrészről amiatt, hogy mindenki kvalifikált munkát szeretne végezni vagy irodában dolgozni, tehát a fiatal korosztályban egyre kisebb a bányászmunka iránti hajlandóság. Ezt mind tudjuk. (17.30) Ezt mind tudjuk. Tudjuk, hogy nem véletlen vette elő ezt a témát a kormányzat, nem véletlen terjesztette ide a Házunk elé ezt a javaslatot a kormányzat, és az általános indoklásban le is írta ennek indokát: a munkaerőtartalék. Hát, ha ezek az emberek ennyire fontosak hazánk gazda sága számára, ha ezeknek az embereknek a munkája elengedhetetlen hazánk gazdasága számára, akkor miért hozzuk őket abba a méltánytalan helyzetbe, hogy nekik kérniük kelljen ezt a lehetőséget, és aktuálisan aki majd erről dönt, annak kényekedve szerint les z az a válasz, hogy igen vagy nem. Hangsúlyozom: nem tudom, mennyi embert érint, de ha ők a gazdaság vérkeringésében, a GDPtermelésünkben pozitív erőként ott állnak, akkor adjuk meg nekik azt a lehetőséget, nyújtsák be a kérelmüket, és ezt engedélyezni ke ll. Természetesen nem várom el azt, hiszen a közigazgatás rendszere elképesztő munkateherrel terhelt, ráadásul az elbocsátásokat követően egyegy dolgozónak még nagyobb a terhe, tehá t azt nem gondolom, hogy azt kellene kérnem a kormány képviselőjétől, hogy hivatalból vizsgálják ezeket a helyzeteket, hiszen az informatikai rendszerben minden bányász honfitársunk adott helyzete ebben a kérdésben megtalálható, tehát odáig helyénvaló, hog y tegye meg a kérelmét az érintett bányász azért, hogy mentesítsék őt az alól, hogy elveszítse az átmeneti bányászjáradékát, de azt kérem, tessenek a szavazásig megfontolni: ne kaphassa, hanem jár, a bányászoknak minden jár. Ha a Házban a 199 képviselő nem egyezik meg ebben, akkor olyan honfitársainkat helyezzük másodrangúvá, akiket elsőrangúként kell kezelni, mert ők hazánk gazdasági fejlődésében elképesztően fontos tényezők. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.) ELNÖK:
