Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről
2668 Köszönjük, képvi selő asszony. Most megadom a szót Latorcai János alelnök úrnak, a KDNP részéről. DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről l: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képvisel ő Asszony, úgy is, mint Előterjesztő! Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem, már csak azért is, mert pontosan mához egy hétre, Szent Borbála napján a bányásztársadalmat fogjuk ünnepelni, hisz akkor lesz a bányásznap. Hazánkban hossz ú évszázadokon át a bányászat és a kohászat volt a nemzetgazdaság húzóágazata. A XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüstnek pedig az egynegyedét a mi országunkban bányászták, s még 1770ben is az ország, az állam jövedelmének 30 szá zaléka a felvidéki és az erdélyi bányákból származott. A világ persze azóta megváltozott, a XX. század elejére az évezredes hagyományú magyar bányászat sajnos gyökeres változáson ment keresztül. Az első világháborút lezáró trianoni diktátum következtében a korábbi területének egyharmadára zsugorodott ország bányászati jellegét egyik napról a másikra elveszítette. A bányaterület szerinti veszteség országosan 80 százalékot, benne a nemes- és színesérctermelésé 99 százalékot, a vasérctermelésé 96 százalékot, a kőszéntermelésé 70 százalékot ért el, míg a kősótermelés teljes egészében elveszett. A stagnálás időszaka következett. A sokszor értelmetlen szocialista iparosítás ugyan adott még egy átmeneti lendületet a hazai bányászatnak, de a XX. század végére annak hagyományos formái lényegében visszaszorultak. A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására megteremtettük a bányászat és a villamos ipar integrációját, ami jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélé sét, a munkahelyek megőrzését. De látni kell, minden erőfeszítés ellenére, a szakági integráció, a technológiai fejlesztések és minden újítás felhasználásával a bányászokat most, a XXI. században is, ahol még van mélyszíni fejtés, lenn a mélyben a bizonyta lanság fogadja, s olykor még a lét esendőségével is szembe kell nézniük. Talán ennek a fokozott egymásrautaltságnak is köszönhető, hogy a bányászok nemcsak a föld méhében, hanem a munkát hátrahagyva szabadidejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyletet létrehozni, kórházat építeni a beteg és az elaggott bányászok számára, képesek voltak odafigyelni a kultúra ápolására, a hagyományok átadására, képesek voltak művelődési házakat emelni, úgy is mondhatnánk: maradandót alkotni, nótákat, dalokat írn i, amelyeket ma is játszanak a bányászfalvakban és városokban a bányászzenekarok. A bányászszolidaritás és a hagyományok ma is élnek, annak ellenére, hogy hazánkban sajnos lényegében már teljes egészében felhagytunk a mélyszíni fejtéssel. De él még a szak ma iránti megbecsülés, ami a bányásztérségekben nagy erőt jelent. A nagyvilágból időről időre érkező bányaszerencsétlenségekről szóló tudósítások jól mutatják, hogy hiába vetik be a legmodernebb technikai vívmányokat, a tárnákban dolgozóknak, akik munkájuk során az egészségüket, nemegyszer az életüket is kockáztatják, szembe kell nézni azzal, hogy a bányaipar lassan meg fog szűnni. Erről soha nem szabad elfeledkeznie a társadalomnak és a politikának. Úgy hiszem, ezért is döntöttek képviselőtársaim úgy, hogy kezdeményezik a bányászatról szóló 1993. évi XLVII. törvény módosítását annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők kérelemre, méltányossági alapon mentesítést kaphassanak a nyugdíjtörvény szerinti keresetkorlátozás alól. A javaslat oly an személyeket kíván kedvezményben részesíteni, akik legalább 25 évet töltöttek föld alatti munkakörben, amiért, úgy hiszem, megilleti őket a külön köszönet. Azt is látnunk kell, hogy azok az állampolgárok, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, a ne mzetgazdaság számára sok esetben jelentős tapasztalattal rendelkező munkatartalékot, munkaerőtartalékot jelentenek. A korábbi bányaterületeken - mint például a tatabányai térség vagy éppen a Miskolc környéki bányatérségek, vagy a mecseki bányák - az elmúl t időszakban már
