Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 14. szerda - 40. szám - A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, valamint A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2094 Hadd mondjak néhány példát erre: az egyik az igazgatási modell. Ebben a modellben az önigazgatás csak játék, cirkusz, minden valódi hatáskör a miniszter kezében van. A miniszter dönt a költségvetésről, a miniszter hozza a személyi döntéseket, a személyi rendszert, ő állapítja meg, hogy ki hol dolgozzon, a miniszter fog dönteni arról, hogy kik legyenek a vezető tisztségviselők. Igaz, hogy van mindenféle meghallgatás meg bizottság, de az érdemi döntést a végén a miniszter hozza meg. A miniszter dönt arról, hogy ki legyen az, aki egyáltalán bekerülhet ebbe a szervezetrendszerbe. Persze, a bírói pályázatoknál van ilyen meg amolyan bizottság, amelynek az összetételéről lehet vitatkozni, de lényegtelen, hogy ki van benne az előkészítő bizottságban, h iszen a miniszter szabadon eltérhet ennek a bizottságnak a döntésétől. Így aztán azt kell mondanunk, hogy a miniszter ebben a rendszerben lényegében minden jogkört gyakorol, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke, sőt ennél jóval többet, miközben látjuk egyébként az Országos Bírósági Hivatal esetében is, hogy milyen módon próbálja meg az Országos Bírósági Hivatalt felhasználni a kormány arra, hogy ezen keresztül csorbítsa a bíróságok függetlenségét. Szerencsére ott sokkal kevésbé sikeres, mert ott olyan b írókkal kerül szembe ez a hivatal, akiknek nemcsak a jogismerete, de a bírói hivatás iránti elkötelezettsége és a bírói hivatás iránti kitartása, bátorsága is megvan. Itt következik a második fő probléma. Mert kik is lesznek itt bírók? Azt mégse merték meg csinálni, hogy minden jelenleg hivatalban lévő közigazgatási bírót kirúgnak, ez rendben van, de innen kezdve gyakorlatilag bárkivel föl lehet tölteni ezt a bíróságot, aki az államigazgatásból jön. Ráadásul, mint az előbb mondtam, lényegében a miniszter dön tése lesz, hogy majd a pályázók közül kit fog oda választani. Hiszen a miniszter meghallgatja a pályázatot benyújtókat, izgatottan várjuk - képviselőtársaim már említették , hogy milyen mélységű, elmélyült meghallgatások lesznek majd ezek, majd ezután a m iniszter lényegében önállóan dönt. Ráadásul olyan személyek is kinevezhetők ebbe a bíróságba, akiknek nincs semmilyen bírói gyakorlatuk, elég az, ha a közigazgatásban dolgoztak. Na, képviselőtársaim, ez az, ami aztán igazán a bolsevik időkre emlékeztet: el vtárs, téged odaküldünk a közigazgatási bíróságba, pártfeladatként az lesz a te dolgod, hogy ott megfelelj a mi elvárásainknak. Egyébként normál esetben is lennének ezzel nagyon komoly elvi fenntartások. Hiszen miről van szó? A közigazgatás és a polgár vit ájában kell dönteni, és majd akkor valakit beküldünk oda, pontosabban, a miniszter valakit beküld oda, aki egész életét a közigazgatásban töltötte, aki azt a logikát, azt a szemléletet képviseli, aki személyesen is ebben a kapcsolatrendszerben van benne, é s majd azt várjuk tőle, hogy független döntéseket hozzon a saját volt kollégái és az állampolgár vitájában. Nem véletlen, hogy a bíró egy önálló foglalkozás, és hogy a legtöbb bíró egész életében ezzel foglalkozik, mert ez a garanciája a függetlenségének, ez a garanciája annak, hogy ő a bírói hivatás mellett kötelezi el magát, és nem más érdekek, más szemlélet és más logika mellett. Hogy milyenek a valódi erőviszonyok - hadd mondjam erre a harmadik példát , azt nagyon jó l mutatja az az egyeztetési eljárásrend, amit előírnak a hagyományos bíróságok, a normál bíróságok és a most létrejövő közigazgatási bíróságok között. Megjegyzem, nagyon árulkodó az a szóhasználat, amely a normál bíróságokat rendes bíróságnak hívja, ezeket meg másképp; ebből látható, hogy ezek nem rendes bíróságok, hanem speciális célokra létrehozott intézmények, amiket bíróságnak nevezni is erős túlzás, mondhatnám azt, hogy szédelgő feldicsérés. Szóval, a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok eltér ő jogértelmezése esetén, ha valamilyen korábbi jogegységi határozattal vagy akár elvi jellegű bírósági döntéssel ellentétes az a jogi szándék, amit valamelyik másik bíróság, tudniillik a rendes bíróság vagy a közigazgatási bíróság el kíván foglalni, akkor következik egy egyeztető eljárás. De teljesen világos, hogy a közigazgatási bíróságnak még nincsenek jogegységi határozatai, még nincsenek korábbi döntései, nincs olyan típusú jog, amihez ott igazodni kellene, magyarán szólva: ez a jogintézmény valójában a zt a lehetőséget nyitja meg, hogy a közigazgatási szakágon született korábbi bírósági döntéseket kétségbe lehessen vonni, felül lehessen vizsgálni, a jogértelmezési határozatokat hatályon kívül lehessen helyezni.
