Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Egyes családtámogatási és nyugdíjbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
1988 Köszönöm a sz ót, elnök úr. Nemcsak azért jelentkeztem szólásra, mert kormánypárti képviselőtársaim hiányolták a hozzászólásomat, hanem azért is, mert szeretném megosztani a Párbeszéd álláspontját. Nagy örömmel láttuk, hogy a családtámogatásról és a nyugdíjbiztosításról nyújtottak be egy salátatörvényt, mert pontosan ez az a két terület, ahol a Fideszkormánynak elképesztő adósságai vannak a társadalom nagy rétegei felé. Az, amit a családtámogatások címén elővezettek, illetve amit az idősekkel szemben megengedtek magukna k, az minden lózung, propaganda és álhír ellenére több mint elégtelen. Nézzük meg például, ebben a törvényben is mi szerepel: néhány technikai módosítás, pontosítás. Sokkal fontosabb azonban, ami nem szerepel benne. Nem emelik továbbra sem a családi pótlék ot, a gyest, a gyedet, az öregségi nyugdíjminimumot, a százezer forintnál alacsonyabb nyugdíjakat. Nem kodifikálják azokat az ígéreteket, amelyekkel megpróbálták leszerelni a társadalmi elégedetlenséget, így például az ápolási díj emelését sem látjuk viszo nt ebben a javaslatban, nem látjuk az örökbefogadói díj bevezetését. Úgyhogy ezekkel a területekkel kapcsolatban néhány gondolatot engedjenek meg, hogy mi az, amit elvárna a Fideszkormánytól a magyar társadalom, illetve az érintett társadalmi csoportok. H a a nyugdíjasok két legfontosabb problémáját kellene kiemelni és most elsősorban magukkal a nyugdíjakkal és azok értékével kapcsolatban, akkor tényleg ott kezdődik, hogy maguk azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjakat, ami azt jelenti praktikusan, hogy nem emelik őket, hanem szinten tartják. Tehát miközben sikerült nagy nehezen kikeveredni a gazdasági válságból és végre a bérek az elmúlt években elkezdtek emelkedni, a nyugdíjak nem követik ezt az emelkedést, teljesen elszakad az aktív és a nyugdíjasháztartá sok jövedelme egymástól. Egyre szélesebbre nyílik az olló. Ráadásul a nyugdíjasinfláció száguld minden ellenkező kimutatás dacára. Most idén, amikor tényleg meglódult, most már közel 4 százalék az infláció, és ehhez képest a 3 százalék alatti nyugdíjemelé ssel nem lesznek boldogok, hiába próbálják őket Erzsébetutalvánnyal vagy bármilyen nyugdíjprémiumnak álcázott és hosszú távon semmilyen tartós hatással nem bíró intézkedéssel elvakítani. Vagy nézzük meg, hogy állunk a családtámogatással, hogy állunk a gye rmekvállalás támogatásával! Az a helyzet továbbra is, hogy a gyermekvállalás Magyarországon ma nagy eséllyel a szegénység vállalását is jelenti. A gyermekes családokban a szegénységi kockázat sokkal magasabb. A teljes társadalomban 30, a gyermekes családok ban 42 százalék él a létminimum alatt. Ha pedig az egyszülős családokat nézzük, a legkiszolgáltatottabb családokat, ott gyakorlatilag kétharmados a szegénységben élők aránya. Tehát ha annyira büszkék akarnak lenni valamire, és tényleg ez lenne a kormányzás uk legalább idei kiemelt célja, akkor talán oldják meg azt, hogy a gyermekszegénység visszaszoruljon, hogy ne éljen 750 ezer magyar gyerek a létminimum alatt, hogy ne éljenek Magyarországon két és fél millióan olyan lakásban, amely nem alkalmas igazából az egészséges emberi lakhatás igényeinek a kielégítésére, hogy ne legyen 50 ezer éhező gyerek, ne legyen 200 ezer alultáplált gyerek. Tehát ha, mondjuk, emelnék a családi pótlékot, ami minden gyermekes családhoz eljut, mert ez valóban a gyermekek után járó t ámogatás és nem egy munkabérrel összefüggő kedvezmény lenne, akkor talán ebben a küzdelemben is eredményesebbek lennének; vagy ha támogatnák a Párbeszéd azon kezdeményezéseit, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését az alapjövedelem bevezetéséig, amel yek valóban felszámolnák a szegénység szélsőséges formáit, akkor előbbre jutnánk. Az a helyzet azonban, hogy az önök családpolitikájának egész megközelítésével probléma van, hiszen önök csak azokat a családokat szeretnék támogatni, akik úgymond érdemesek, vagy az önök meggyőződése, ideológiája szerint méltók arra, hogy az állam is támogassa őket. Ezek pedig a középosztálybeli, de inkább felső középosztálybeli és felsőosztálybeli családok. Hozzájuk megy a szociális támogatásoknak, az otthonteremtési támogatá soknak és egyébként a nem pénzbeni, hanem a közszolgáltatásként igénybe vehető ellátásoknak, támogatásoknak is túlnyomó része. Egy perverz újraelosztás van, éppen azokat nem támogatja a fideszes állam, akiket a leginkább rászorulónak
