Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Egyes kutatás-fejlesztéssel, valamint szakképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1947 az elején mondtam, hogy tisztelettel k érik ennek a törvényjavaslatnak az ilyen formában való visszavonatalát. Nem látjuk annak értelmét, hogy miért kellene egy újabb szabályozási fokozatot beépíteni ebbe a rendszerbe. Még egyszer mondom, ha a már meglévő jogosítványokon módosítanának, azt venn ék sokkal komolyabban, akkor véleményünk szerint ezek a szakképzési centrumok adott esetben akkor is működni tudnának, jobban tudnának működni. Ráadásul a kancellár kinevezése, érvelnek szakszervezeti részről, akikkel ezek szerint tényleg nem történt meg a z egyeztetés, azt mondják, hogy sem a nemzeti köznevelési törvénynek, sem pedig a szakképzési törvény előírásainak nem fog megfelelni az ő végzettségükkel kapcsolatos elvárás. Elegendő lesz egy felsőfokú végzettség, illetve az, hogy egy gazdasági társaságb an 3 éven keresztül vezető pozíciót töltsön be. De nekem ez a vesszőparipám. Miniszter úr, tudom jól, hogy ön egy olyan modernizációs sziget példájából szeret kiindulni, adott esetben joggal, mint mondjuk, Kecskemét. Én viszont ilyenkor szoktam előhozni az okat a példákat, amelyek a leszakadó, perifériára szorított, gettósodó vidéki Magyarországról szólnak. Tetszik tudni, miniszter úr, azokból az iskolákból, ahol egyes nebulók háziállatai bizonybizony pitbullok és rottweilerek, a családi példaképeik pedig a dott esetben bűnözők és uzsorások. Rengeteg probléma terheli nevelési szempontból is ezeket az iskolákat. És az a helyzet, hogy ha önök abban gondolkodnak, hogy inkább odaraknak egy kancellárt, semmint azon morfondíroznának, hogy teszem azt, a szakképzési intézményekben miért nincsen szociálpedagógus, miért nincs iskolai szociális munkás, miért nincs horribile dictu, mondjuk, pszichológus, amire igen nagy szükség lenne, akkor önök rossz úton járnak. Mert teljesen másik oldalról közelítik meg ezt a problémát . És én nem akarom megkérdőjelezni az önök jó szándékát, csak az a helyzet, hogy azt a valóságot, amiről itt előbb Z. Kárpát Dániel képviselőtársam beszélt, önök sok esetben egyfajta elefántcsonttoronyból szemlélik, egyfajta rózsaszín üvegbúra alól, és eze kkel a mindennapi problémákkal egészen egyszerűen nem akarnak szembesülni. Amikor itt Vinnai képviselőtársam azt mondta, hogy tódulnak a bemutatókra, nyílt napokra a diákok, akkor azt is tegyük hozzá, hogy az 50 ezres kapacitást miért csak 18 ezer diákkal tudják föltölteni. Egészen egyszerűen azért, mert a rendszer, a szakképzés Magyarországon nem vonzó. Azt kell mondjam, a szakképzés Magyarországon sok esetben zsákutcát jelent, sok esetben egyfajta pedagógiai elfekvőt jelent, ahonnét nincs továbblépés, ami bezárja az oda tévedt, oda kényszerült, oda kényszerített diákokat. Ezt összekombinálva azzal, miniszter úr, hogy Magyarországon egy olyan nagyon szomorú rendszer érvényesül, ami szerint ahová születtél, tulajdonképpen ott is maradsz, tehát a társadalmi m obilitás csatornái szinte végletesen bedugultak, ezeket a problémákat nem észrevenni szerintünk katasztrófához fog vezetni Magyarország olyan régiójában, mint például az északkeleti részek, ahol a lemorzsolódás is valami iszonyatos képet mutat. Az a helyze t, hogy ezt valakinek előbbutóbb meg kell fizetni. A társadalmi költségekkel ha most nem vagyunk hajlandóak szembenézni, akkor majd 1020, adott esetben 30 év múlva kell szembesülnünk, nagyon brutális formában. És ha ezekről a problémákról beszélünk, akko r nem azért van, mert mi egy l’art pour l’art jelleggel egész nap egyegy ilyen ülésnap során a kormányt akarjuk bántani, hanem azért, mert tessék elhinni akkor, önök is legyenek ennyire jóindulattal felénk, hogy igenis van felelősségérzet bennünk ennek az országnak a jövőjével kapcsolatosan, és ha ezeket a kérdéseket fölvetjük, akkor ezek a kérdések ezért vannak. Az előbb mondtam, hogy csak 18 ezren választották a szakképzést ebben a tanévben összességében, a szakközépiskolákat pontosabban, tehát a korábbi szakmunkásképzőt Magyarországon. Nem is csoda egyébként. Ugyanis az a forráskivonás, ami 201011ben megtörtént a rendszerből, valami egészen elképesztő. Polónyi számításai szerint 46 százalékos volt. És ha itt miniszter úr majd elmondja, hogy most viszon t micsoda forrásdömping árad a szakképzés felé Magyarországon, akkor azt is tegyük hozzá, hogy ez sok esetben a korábbi elvonások visszapótlását jelenti csupán.
