Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - Egyes kutatás-fejlesztéssel, valamint szakképzéssel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1935 helyénvaló és jogos, hogy most már megerősödve, mostantól a központi költségvetési szervnek minősülő kutatóhelynél keletkező, továbbá az általa ellenérték fejében vagy ingyenesen megszerzett szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, amelyek az államot illetik meg - ahogy eddig is volt , de azzal, hogy most már az állam nevében és képviseletében a tulajdonosi jogokat vagyonkezelőként a költségvetési kutatóhely, illetve az egyetem gyakorolja. A szellemi alkotáshoz fűződő jogok jellege alapvetően eltér más vagyonelemekétől, és prioritást kell hogy élvezzen a kutatóhelyeken, adott esetben akár vállalati együttműködő partnerekkel közösen létrehozott szellemi alkotások gazdasági hasznosítására. Azt gondoljuk, hogy a megfelelő hasznosítás né lkül nincs esély a kutatásfejlesztési ráfordítások megtérülésére. A KDNPfrakció nevében nagyon előremutatónak gondoljuk a javaslatot, köszönjük szépen ezt, és a törvényjavaslatot a frakció támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K: Köszönöm, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Most megadom a szót Hiller István alelnök úrnak, képviselőtársamnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képvi selő Urak! A törvényjavaslat, illetve törvénymódosítások szövege mellett a vitában érdekesen gazdagodik ez az egész témakör, így aztán a törvénymódosítás szövege mellett néhány kérdésben egyetértve, másokkal vitatkozva szeretném elmondani a frakciónk vezér szónoki mondanivalóját. (13.10) Elsőként is vannak olyan dolgok, amelyeket érdemes gyorsan letudni és elintézni, mert maradéktalanul egyetértünk vele. Helyes dolog a tudományos alkotói járadék bevezetése az említett Széchenyidíjas kiválóságok esetében, t ámogatjuk, javaslom, hogy ebből különösebb vitát ne csapjunk. Érdekes kérdés, amiben már nyilván több vitánk lesz, a szakképzés ügye és a szakképzés ügyén belül a kancellári rendszer meghonosítása. Minthogy éppen egy másik, a felsőoktatással foglalkozó tör vény esetében a felsőoktatási kancellárok ügyében már kifejtettem a véleményemet, olyan nagy titkot nem árulok el, hogy én nem vagyok híve a kancellári rendszernek, a szakképzésben való meghonosításának sem. Itt fontos mondatokat mondott a Fidesz vezérszón oka, Vinnai képviselő úr, mert hogyha úgy lenne, ahogy mondja, akkor se szakmai, se politikai vitánk nem lenne, tudniillik amikor ön arról beszél, hogy a kancellár, illetve a gazdasági igazgató között az kell hogy legyen a különbség, hogy ez egy menedzsers zemléletű vezetés, amiről kancellárszinten beszélünk, a gazdasági igazgató meg megpróbál gazdálkodni a pénzekkel. Szerintem nincs, és javaslom, hogy ezt vitassuk meg, én úgy látom, hogy nem ez a legfőbb különbség. Egy gazdasági igazgató lehet teljesen mene dzserszemléletű, egyáltalán nincsen senkinek ellenére, és megvan a lehetősége is. A kancellár és a gazdasági igazgató között az a kérdés, hogy ki nevezi ki. Értsünk egyet abban, hogy a kancellár meghonosítása és a kancelláriai tisztség bevezetése a szakkép zésben a kormány jelenlétét, direkt jelenlétét erősíti a szakképző intézményeken belül, és a gazdasági igazgató szerepét tulajdonképpen egészen leszűkíti. Tehát ne abban legyen a vita közöttünk, hogy ki a menedzserszemléletű, vagy ki nem, éppúgy lehet egy gazdasági igazgató menedzserszemléletű, mint ahogy egy kancellárról elképzelhető, hogy nem az, hanem az egyik rendszeren belül, a másik pedig a fenntartó állam direkt beleszólását jelenti az oktatásügy, ezen belül a közoktatás egyik fontos területén. Megje gyzem, bár ez hosszú vitát eredményezhetne, én az egész oktatási rendszerünkön belül a legnagyobb bajban lévőnek a szakképzést látom, ott egészen katasztrofális tendenciák vannak, és továbbra sem tudok és tudunk egyetérteni semmilyen módon azzal, hogy egy korábbi törvény, illetve