Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
1922 Azért is fontos a tanulmányi ösztöndíjak emelése, mert a nevé ben is benne van, hogy tanulmányok után adható, ily módon motiváló tényezőt kellene hogy betöltsön ez a felsőoktatásban részt vevők számára, ugyanakkor az a néhány ezer forint, amit az elmúlt években kaptak a tanulók, a hallgatók akár jó eredményeik után, sok esetben sem érte el, mondjuk, a 10 ezer forintot. Ez mindennek nevezhető, csak nem motiválónak, így az egész rendszer veszítette el azt a lényegét, ami miatt részben kitalálták. Azért is fontos ez az anyagi ösztönző és segítség a fiatalok szempontjából , mert azt is láthatjuk, hogy az elmúlt években vagy akár évtizedben milyen drasztikus visszaesés látható a felsőoktatási hallgatók létszámát tekintve. Pont a napokban jelent meg egy olyanfajta kimutatás, amely azt hasonlítja össze, hogy 2005ben még a mag yar társadalom 4,2 százaléka volt felsőoktatási hallgató, két évvel ezelőtt pedig, 2016ban mindez a szám 2,9 százalékra csökkent; 4,2 százalékról 2,9 százalékra, drasztikus visszaesés. De ha nem 11 évet vizsgálunk, hanem mondjuk, csak az önök kormányzásán ak hat évét, 2010 és 2016 között 25 százalékkal esett vissza a felsőoktatási hallgatók létszáma, és mindmind ez a visszaesés összefüggésben van azokkal az anyagi tényezőkkel, amelyeket tapasztalhatunk a felsőoktatás kapcsán: egyre inkább az a tendencia, h ogy azok tudnak egyetemre, főiskolára bejutni, akik olyan családi háttérrel rendelkeznek. (Dr. Rétvári Bence: Nem igaz!) Pont ezért is fontos a tanulmányi ösztöndíj, és pont ezért is egyébként mi azt mondjuk, hogy ez az emelés, amit önök most ebben a salát atörvényben megfogalmaznak, egy előrelépés, de nem elégséges előrelépés, mi ennél nagyobbat szeretnénk, nagyobbat tudnánk elképzelni, főleg annak tükrében, hogy azért itt évek óta mi azt hallgatjuk, akár itt a parlamentben, akár a kormánypropaganda különbö ző termékein keresztül, hogy micsoda siker itt az ország gazdasága, micsoda gazdasági növekedés tapasztalható, mindenre van pénz; tapasztaljuk, persze a „minden” alatt azt kell érteni, ami önöknek fontos. Bízunk benne, hogy a fiatalok is önöknek fontosak l esznek, és nem állnak meg ennek az emelésnek a mértékénél, hanem ennél nagyobb mértékű emelés is várható a következő években. Az ösztöndíjkérdés egyébként önmagában egy komplex kérdéskör, és mindösszesen egy része ennek az, hogy mekkora is az ösztöndíj mér téke, de magával az ösztöndíj rendszerével kapcsolatban is számos módosítási javaslatunk volt, és lenne is, ami nemcsak a mi javaslatunk, hanem mondjuk, a szakmai érdekképviseletnek, a HÖOKnak is a javaslata. Egyet szeretnék azért idehozni, például az önk öltséges hallgatók tanulmányi ösztöndíját, és kérem is majd államtitkár urat, hogy erre reagáljon válaszában, hogy vane önökben nyitottság arra, hogy az önköltséges hallgatók is tanulmányi ösztöndíjban részesülhessenek. Miért is lenne ez fontos? Azért, me rt önöknek köszönhetően jó néhány olyan szak van ma, több tucatnyi olyan szak van ma az egyetemeken, amely szinte kizárólag önköltséges formában érhető el, és ráadásul ezek olyan szakok, amelyek nagyon keresettek; gazdasági, jogi és számos más szakot lehet ne még felsorolni. Bizony előfordul az, hogy valaki jó tanuló, ennek ellenére nem kerül be államilag finanszírozott képzésre, önköltséges hallgatóként kénytelen felsőoktatási intézménybe járni, ami nagyon komoly terhet ró rá, és nemcsak hogy fizetnie kell a tanulmányaiért, de ő még semmilyen szociális, tanulmányi és más egyéb juttatásban nem részesülhet. Ebből egyenesen következik az, hogy neki bizony munkát kell vállalnia annak érdekében, hogy egyetemen az oktatásban részt tudjon venni, ha pedig valakinek munkát kell vállalnia, az érthetően a tanulás rovására megy. Engedjék meg, hogy egy idevonatkozó tanulmányból idézzek: „Minden harmadik egyetemista egész évben, a szorgalmi és a vizsgaidőszakban, a tanítási szünetek idején is dolgozik. A munkát vállaló hal lgatók 60 százaléka azért vállal munkát, hogy fizetéséből fedezni tudja kiadásait, minden második egyetemista, főiskolás egyenesen azt mondta a kutatóknak, ha nem dolgozna, nem engedhetné meg magának, hogy felsőoktatásban tanuljon.” Kérdezem ezért az állam titkár urat, hogy
