Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 13. kedd - 39. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1906 azért lenne helyes és fontos, mert ha végignézünk a mai felsőoktatási palettán, akkor azt látjuk, hogy a magyar egyetemeknél legalább öt vagy hat olyan rektorról tudunk beszélni, akiket ez a törvény ilyen szempontból érinthet. Engedtessék meg nekem, hogy egy olyan konkrét példát hozzak, ami azt gondolom, kellőképpen meg is világítja, hogy miért fontos ez. Egészen konkrétan a Debreceni Egyetem példájával s zeretnék most előjönni. A Debreceni Egyetemmel kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk, a legfőbb erősség az, hogy a rektori és a kancellári együttes vezetés jól működik. Mindez 2013 óta datálható, amikor Szilvássy Zoltán rektor és Bács Zoltán kancellár vette át az egyetem irányítását. Ez számokban is egyértelműen megjelenik. 2013hoz képest, akkor volt 79 milliárdos a költségvetési főösszege az egyetemnek, mostanra ez 168 milliárdra nőtt. Azt gondolom, hogy ez igen tekintélyes és magáért beszélő szám. S amit i tt még érdemes megemlíteni, hogy a költségvetésben adók, járulékok formájában, amit az egyetem befizet, ez az összeg rendre 12 milliárddal meghaladja egyébként az egyetemnek nyújtott összesített állami támogatást. Tehát az a felvetés, amit valamikor gúnyo s kacaj övezett, az önfenntartó egyetemek logikája, van arra példa, hogy ez nem feltétlenül légből kapott. Ez a fejlődés egyébként jelentős mértékben összekapcsolódik ennek a vezetői párosnak a működésével. De ami ebből a szempontból számunkra még fontosab b, s a hosszú távú projektekhez és intézményfejlesztési tervekhez kapcsolódik, az a következő. Megindult az egyetemi tudásbázisra épülő termelői vállalatok létrejötte. Ezek magyar és az egyetemen keresztül döntően állami tulajdonban vannak, illetve lesznek . A következőkről van szó, és azt gondolom, hogy ezek végigvitele indokolja azt, hogy még 202122 után is ilyen személyi felállásokban tudjunk gondolkodni, tekintettel arra, hogy más személyi alternatíva sajnos nem tűnik megbízhatóan e tekintetben is megny ugtatónak. Nemzeti Oltóanyaggyár, a Debreceni Egyetem és a Roszatom együttműködésében orvosiizotópgyártás indul el, protonterápiás intézet kialakítására az előkészületek megtörténtek, orvosi eszközöket gyártó üzem egyetemi tulajdonnal szintén elindult, sp eciális gyógytápszereket előállító üzem Debrecenben már működik, nemzetközi atomenergetikai képzőközpont létrehozása nemzetközi szerződések alapján kötelezettségként már ott van, a Mádi Bor Akadémiával hozzákapcsolódó kutatások és termelési kapacitások ala kulnak ki. Az egyetem körül jelentős spinoff és startup vállalati kör jött létre, jelentős, több mint 170180 vállalatot magába foglaló klaszter alakult ki, és ami, azt gondolom, talán mindenki számára világos, Debrecen és az egész északalföldi régió gaz daságfejlesztésében alapvető az egyetem, az ipar és az önkormányzati, pénzintézeti együttműködés. Gyakorlatilag annak, hogy Debrecenben olyan nagy cégek vetették meg a lábukat, mint a National Instruments, a Krones AG, a Tyssen Group, a Continental vagy le gújabban a BMW, abban az egyetemnek óriási szerepe volt, és az egyetemre ezen együttműködésekből következően jelentős további feladatok hárulnak. (11.00) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ilyen természetű szerződések lényegében 2020 után, ’2122ben kezdene k igazából éleződni. Tehát itt a személyi kontinuitás és prosperitás mindenképpen indokolttá teszi azt, úgy gondolom, hogy ezen paragrafust életszerűen nézzük. És nem utolsósorban azt is meg kell jegyezni, hogy ebből a szempontból ezeknek a nagy vállalatok nak, amelyekkel a szerződések megköttettek, a személyi garanciákat mégiscsak azok jelentik, akikkel ezeket sikerült megkötni. Azt gondolom, ebből a szempontból ez a passzus kifejezetten előmozdítani képes azt, hogy Magyarországon az egyetemi tudásbázisra a lapozva jelentős innováció valósulhasson meg. Azt gondolom, az is nagyon helyes, ami a felvételi eljárásra vonatkozó kiegészítés. Egész egyszerűen mindenki találkozhatott a felsőoktatásban azzal a gyakorlattal, hogy a felvételi során azok a hallgatók, akik nek nem úgy alakult a felvételi eredménye, ahogy szerették volna, élnek a fellebbezés lehetőségével. Az esetek igen nagy százalékában ez méltányossági kérelem, nem pedig konkrétan jogsérelemre vagy érdeksérelemre történő hivatkozás. Annak kimondása, hogy a felvételi eljárásban méltányosságnak helye nincs, szerintem ez indokolt, mert a felvételi eljárási döntés nem
