Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - A földművesek emléknapjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz)
165 rájöttek arra, hogy lehet úgy földet mívelni, hogy arra kultúrát, civilizációt lehet építeni; akkor indultunk el valami felé, az emberiség jövője felé. Magyarországon akkor, amikor megteremtettük ezt az országot, létrejött ez az ország, nagyon rövid idő alatt, mintegy másfél évszázad alatt kialakult egy olyan társadalmi rend, ahol léteztek azok, akik a társadalmat f enntartották, eltartották, dolgoztak keményen azért, hogy a társadalom egésze megmaradjon, és csak kevés avagy semmilyen joggal nem rendelkeztek. Igen, ők voltak a földmívesek, akiket nevezzünk csak a nevén, egyszerűen ők voltak a paraszti társadalom. Ez a társadalom volt az, amelynek abban a tudatban kellett élnie, hogy az ő jövőjét nem maga, hanem mások határozzák meg; akinek abban a tudatban kellett élnie, hogy csak fölötte valók vannak, ők valahol alattvalók. Azt gondolom, hogy ez a társadalom, ez a tár sadalmi forma hosszú évszázadokon keresztül azért tudott fennmaradni, mert ebben a társadalmi rétegben még így is benne volt egy erős hazaszeretet, egy olyan erős hazaszeretet, amely számtalanszor bizonyította, hogy igen, ők a haza megtartóerői. Gondoljuk csak végig történelmünk néhány nagy eseményét! Gondoljuk végig: vajon lehetett volna Bocskaiszabadságharc a magyar paraszt, a magyar földmíves nélkül? Lehetett volna Rákócziszabadságharc a magyar paraszt, a magyar földmíves nélkül? És nem ők harcolták vé gig azokat a háborúkat, amelyek minden ellenkező híreszteléssel szemben nemcsak az osztrák birodalom, hanem Magyarország megtartó részei is voltak? Igen, ilyen volt akár az örökösödési háború, a hétéves háború, a Napóleon elleni háborúk, mind megtartóerejű háborúk voltak ezek, ahol a magyar paraszt helytállt, ahol a magyar paraszt nemcsak az élelmet biztosította, nemcsak az anyagiakat adta, hanem hősiesen harcolt is. És erről szólt a két világháború is, még minden értelmetlensége mellett is. Amikor egyegy hősi emlékművet megtekintünk valahol, bármelyik településen, bármelyik falun, mégis mit látunk ott fölvésve? Nem a helyi földmívesek, a helyi parasztemberek neve van ott, akik az életüket áldozták azért, hogy ez az ország megmaradjon? Arról szól hát ez a m ai javaslat, hogy adjunk ennek a társadalmi rétegnek egy méltó emléknapot, adjunk egy olyan napot, amely napon arra emlékezünk, hogy a magyar társadalomnak ma is van egy olyan rétege, van egy olyan társadalmi és magyartudattal megáldott rétege, amely hajla ndó áldozni ezért az országért, hajlandó ennek az országnak áldozni az élete nagyobb felét. Tisztelt Ház! Azt gondolom, amikor erről a társadalmi rétegről beszélünk, akkor nem egyszerűen a mai földművesekről beszélünk, akkor én a magyar faluról is beszélek . Minden embernek, aki ott él ebben a közegben, és aki a földművelésnek szenteli így vagy úgy az életét, az életformáját, valahol itt ebben az emléknapban benne kell hogy szerepeljen. Azt gondolom, még ennél is többről van szó. A magyar társadalomnak az a része, amelyet ma szeretünk értelmiségnek nevezni, még ha gyakran nem is úgy viselkedik, mintha értelmiség lenne, nos, a magyar társadalomnak ez a nagyobbik része vajon honnan jön, honnan jött? Onnan, ahonnan a mi paraszti őseink jöttek. Onnan, ebből a tár sadalomból jöttek, és ezek a megtartóerői most is, és maradnak ennek az országnak szilárd pillérei a jövőben is. Erről is szól akkor, amikor azt kérjük az Országgyűléstől, hogy ezt az emléknapot szavazza meg az Országgyűlés. És miért Nagyatádi Szabó István ? Talán egy felirattal tudnék válaszolni, amelyet szeretnék pontosan idézni. Erdőcsokonya református temploma melletti szoborkertben áll egy Nagyatádiszobor, és ezen van egy felírás: „Az én politikai működésem nyomán sem vér, sem könny nem fakadt”. Erről az emberről van szó, arról, aki elsők között vagy talán legelsőként bekerült abba a politikai közegbe, amit döntéshozónak szeretünk nevezni. Kikerült abból a közegből, ahonnan egy hatholdas parasztembernek akkor kivergődnie majdnem olyan nehéz volt, mint m a is. Igen, egy hatholdas parasztembernek el kellett jutnia addig, hogy ebben az országban a döntéshozók közé kerüljön. A sors úgy hozta, hogy a magyar tragédia olyan helyzetet teremtett 1920ban, hogy az a Kisgazdapárt, amelyen tegnap egy immáron törpepár ttá alakult baloldali párt olyan jót mosolygott, nevetett, nos, az a Kisgazdapárt akkor meghatározó ereje volt ennek az országnak. Senki, Bethlen
