Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 18. kedd - 23. szám - A földművesek emléknapjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár:
166 István sem indíthatott volna kormányt a Kisgazdapárt nélkül, és Nagyatádi Szabó Istvánnak, akinek többsége vol t abban a parlamentben, volt annyi szolgálatkészsége a haza iránt, hogy azt tudta mondani, hogy igen, elfogadom, hogy ez a közösség, ez a keresztény és ez a paraszti közösség úgy fogja ezt az országot szolgálni, tudja szolgálni olyan módon is, hogy mi talá n kevesebbet, egy kicsit kisebbet kapunk a hatalomból, mint amennyit megérdemelnénk a szavazatok alapján. Ez az igazi nagylelkűség, és ez az, ami ebben az országban oly ritka. Igen, tisztelt Ház, én azt gondolom, hogy ez a Nagyatádi Szabó István méltán les z majd a megemlékezések középpontjában a jövőben is. Méltán lesz ott azért, mert ebben az országban sok mindenre szükség van, de a méltóságra és az ezzel párosuló szerénységre talán a leginkább, és nagyon gyakran éppen ott, ahonnan a frusztráció hozza azt, hogy nagyon nehéz szerénynek lenni, tudom, de meg kell próbálni. (13.00) Tisztelt Ház! Az elkövetkezendő időben én azt remélem, hogy évről évre valamiben majd egyet tudunk érteni. Évről évre egyet tudunk abban érteni, hogy a magyar társadalom csak akko r tud igazán fennmaradni, hogyha azt az építő és tartó pillérét, amelyet ez a társadalmi réteg, a magyar földműves társadalmi réteg jelent, ezt megtartjuk, erősítjük, és fejlesztjük. Nem voltam, és nem vagyok híve annak, soha nem is leszek, hogy a földműve stársadalmat valahogy úgy határoljuk be, hogy az ne legyen nyitott az egész magyar társadalom irányába. Ez az egész magyar társadalom számára elérhető és nyitott olyan pálya kell legyen, amely meghatározóan vesz részt az ország életében. Tisztelt Ház! Vég ül el kell mondanom azt is, hogy az, hogy ma itt vagyunk, és én azt gondolom, kötelességem ezt elmondani… - valakinek, aki sokáig itt volt a Házban, és akinek a személye oly ambivalens sokak előtt, és akinek köszönhettem személy szerint jót is rosszat is, mégis elindított egy gondolatot, a földművesek napja gondolatát, igen, dr. Torgyán Józsefről van szó. Ő volt az, aki először úgy gondolta, hogy ezt a napot ide kell hozni a Ház elé. És én örömmel teszek eleget ennek a kötelezettségemnek, függetlenül attól, hogy mi történt, a személy és a személyek közötti összecsapások, különbözőségek semmit nem számítanak, ha a hazáról van szó. Semmit nem számítanak akkor, ha a megtartóerőről van szó, mert a következőkben is arra van szükségünk majd, hogy az Isten adjon jó termőföldet, ahhoz jó esőt, megfelelő napsütést és kellő észt és bölcsességet annak a parasztembernek, földművesnek, aki majd megadja a mindennapi kenyerünket. Kérem, támogassák a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, TuriK ovács Béla úrnak. Most pedig megadom a szót, amennyiben kéri, a kormány nevében Farkas Sándor államtitkár úrnak. FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A földtulajdon és az agrárstruktúr a Európa történelme során a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a jogi kérdéseknek a fókuszában állt. A vita arról, hogy kié legyen a föld, évezredek óta folyik, és sokáig a magyar társadalom- és gazdaságfejlődés olyan megoldatlan problémája volt a föl dkérdés, amely egyben a földművelő parasztságnak, a magyar társadalomban betöltött helyének és valós szerepének az elismerését is akadályozta. A földkérdés és az annak megoldására irányuló törekvések a magyarországi polgári fejlődés elindulá sakor, az 1848as jobbágyfelszabadításkor kaptak igazi lendületet. Ekkor, az 1848. évi IX. törvénycikkel számolták fel a parasztok földesúrtól való feudális kori függőségét és minden a földesúrnak járó szolgáltatást. Az 1867es kiegyezés hosszú időre stabi lizálta az agrárfejlődés 1848ban kialakult kereteit. Az 1918. októberi őszirózsás forradalom tett először kísérletet a földreform végrehajtására. Az 1919. évi XVIII. néptörvény, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság hatályon kívül helyezett, és
