Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1071 hogy a király meztelen, mert ilyen ruha nem létezik, aztán valaki mégiscsak figyelmeztette arra, hogy ez a ruha nem létezik, és bizonybizony a király meztelen. Úgyhogy ezért vagyunk itt, és ha tetszik, ha nem, önöknek itt a kormánypárti padsorokban azért néhanapján el kell viselni az ilyesféle kritikákat is. Nyilván azt is lehet mondani, hogy volt rosszabb, hacsak szűkebb pátriámr a, Somogy megyére gondolok, bizony volt rosszabb ott az oktatásügynek a helyzete, a XVII. században a jezsuita misszió leírásaiból pontosan tudjuk, mondjuk, Horváth pátertől, előfordult, hogy a török martalócok legyilkolták a tanárokat, és rabságba hurcolt ák a diákokat. Aztán azt is tudjuk, hogy az 1800 táján Somogyországba vetődött Csokonai Vitéz Mihály miért tehette föl kérdésként azt: csak kanásznak termett a somogyi paraszt? Végigjárta megyénk nagyon sok települését, és látta, hogyan élnek a néptanítók. És ha már ma Gárdonyi emléknapja is van, akkor hadd idézzem itt föl, hadd ajánljam figyelmükbe Gárdonyitól A lámpás című kisregényt. Gárdonyi elvetődött egyébként Somogy megyébe is, az Andocs melletti Karádon egy évet tanítóskodott, az ott szerzett élmény eiből született ez a mű, és a saját élményeit Kovács Ágoston személyébe, sorsába beleszőve ő is lefestette érzékletes példákon keresztül, hogy milyen az oktatásügy helyzete az akkori Magyarországon. Hozzáteszem egyébként, hogy még a siralmas állapotok elle nére is talán jobb volt, mint most. Ember János 1886os munkájából, A magyar néptanító anyagi helyzete című művéből tudjuk, hogy egy elemi iskolai tanító körülbelül háromszor annyit vitt haza, mint egy napszámos, egy középiskolai tanár pedig hatszor annyit , és ha ezt megpróbáljuk lefordítani a mostani számokra, akkor vegyük elő a FEORbesorolást, abból a 9331est, ez az egyszerű mezőgazdasági foglalkoztatott vagy foglalkozás, sertésetető, gyógynövénygyűjtő, ő is megkapja, meg kell hogy kapja jelen állás sze rint a nettó 92 ezer forintját havonta. Fölteszem a kérdést, hogy akkor egy általános iskolai tanár hazaviszie ennek az összegnek a háromszorosát, egy középiskolai pedagógus ennek a hatszorosát. Nyilván nem. És az a helyzet, hogy a két világháború közötti időszakban is jobb volt a helyzet, mint most, hiszen tudjuk, hogy 1941ben egy középiskolai tanár mintegy 250 pengőt vihetett haza havonta, akkoriban a napszám 2 pengő volt, a nyugdíjazás előtt álló középiskolai pedagógus pedig majdnem 500 pengőt. Tehát k éretik ezeket az arányokat érzékeltetni, és akkor úgy őszintén az állampolgárok szemébe mondani, hogy micsoda megbecsültségnek örvendenek Magyarországon a tanítók, tanárok és különféle rendűrangú pedagógusok. Bizony lenne hová fejlődni! Igen, tudjuk, hogy a pénz kérdése egy triviális kérdés, de mégsem elhessenthető trivializmus, mert ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. A McKinseyféle jelentés óta pontosan tudjuk, hogy az oktatásügy kulcsszereplője a pedagógus, és ilyen formában a pedagógus bérezése egyfel ől egy szelekciós, motivációs eszköz, másfelől pedig presztízstényezőt is jelent, és ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor nem áll jól a szénájuk, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Nem véletlenül mondta egyébként azt az MTA 2018. májusi közgyűlése, ott fogalmazták meg, hogy az oktatási terület részesedése a költségvetésből nem elegendő, tehát ha a 2017es költségvetés ezt a területet alapjaiban pozitívan érintette volna, akkor nyilván az MTA részéről 2018 májusába n ilyet nem nyilatkoztatnak ki; és azt is elmondták, hogy messze elmarad a társadalmi igényektől. Tehát nem véletlen, még egyszer mondom, hogyha az EMMI, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyfajta impotens gólem, és nem tudja kiharcolni azt, ami ennek a területnek igenis megjárna. Nem hallották bizonyára Benjamin Franklintől azt a nagyon bölcs mondást, amely szerint a legnagyobb profitot úgy tudjuk elérni, ha a tanulásba, a tudásba fektetünk, hiszen látni kell, a legfontosabb versenyképességi tényező a tu dás - az a tudás, amely majd alkalmassá teszi az embereket arra, hogy minél magasabb hozzáadott értékkel jelentkezzenek a piacokon. Alulfinanszírozott ilyen formában bizony a közoktatásunk, a pedagógusok helyzete pedig nem jó. (15.10) Igen, valószínűnek tartom, hogy államtitkár úr, vagy ha majd befárad, Rétvári államtitkár úr elmondja azt, hogy micsoda óriási pedagógusbéremelés történt itt. Azt viszont elfelejtik hozzátenni,
