Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 17. szerda - 31. szám - Megemlékezés a Gárdonyi Géza-emléknapról - A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1072 hogy a vetítési alap elszakadt a minimálbértől, és ilyen formában jelen állás sz erint akár bruttó 100 ezer forinttal is megrövidíthetik havonta a pedagógusokat, mondjuk, egy átlagos középiskolai tanárt. Azért a teljes képhez szerintem ez is hozzátartozik. Nem véletlen az, hogy fenyegető tanárhiányról beszélhetünk. Hiába tagadják, pont osan tudjuk, hogy ez a jelenség létezik, és a ketyegő nyugdíjbomba miatt ez bizony egyre élesebbé válik, és ez a bomba robbanni fog. Szeretik önök egyébként a pedagógusokat egyfajta közhasznú szupermennek, közhasznú übermenschnek tekinteni, aki csak dolgoz zon hivatástudatból, és húzza az igát. Az a helyzet, hogy hosszú távon azért ez nem fog működni, és a romló eredményekben ez bizony rendre ki is világlik. 2010ben a 17 éves fiatalok 98 százaléka még ott ült az iskolapadban. Ez ’18ra 85 százalékra csökken t. Nem tudom, hogy így hogyan tudunk majd versenyképes országot építeni. Aztán: rendre nőtt - igen, tudom, majd jön a válasz, hogy most ugrottunk előre a WEF ranglistáján a 60. helyről néhányat, viszont a térségi állapotokat nézve még így is sereghajtók va gyunk. Aztán azt is hozzá kell tenni, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű diákokat többségében tanító iskolák aránya is nőtt Magyarországon. Egyre romlanak a lemorzsolódási eredmények, a mobilitási csatornák bezárultak Magyarországon. Ez az oktatási rend szer ilyen formában, ilyen forráshiányos állapotok közepette pedig csak arra képes, hogy kasztosítson. Nem kompenzál, pedig ez lenne az egyik alapvető feladata. Államtitkár úr beszélt arról, hogy a családok helyzete hogyan változott. Tegyük azért hozzá, ho gy két felnőtt és két gyermek esetén az úgynevezett társadalmi minimum a tavalyi esztendőben azt jelentette, hogy 341 ezer forint kellett ahhoz, hogy ezt a minimumszintet elérjék. Ha ezzel a minimumszinttel az a család nem rendelkezett, akkor el lehet fele jteni különórát, magánórát, és annyi adott esetben a fölzárkózásnak, a továbblépésnek; persze úgy, hogy párhuzamos iskolarendszereket építettek, és mondjuk, az Orbán, Tiborcz vagy éppen a Szabó famíliának van lehetősége arra, hogy milliós tandíjakat követe lő magániskolákba járassák a gyermekeiket. Ez nem olyan nagy probléma a kormánypárti politikusok számára. Viszont így a nemzeti kohéziónak annyi lesz, hiszen iszonyatosak a különbségek, társadalmi rétegek és egyébként iskolatípusok, valamint az ország egye s területi egységei között is. Még egy ilyen számot azért hadd mondjak el! Mondjuk, a PISAfelmérések alapján az első quintilisbe és az ötödik quintilisbe tartozó fiatalok mutatói között 120 pontos különbség figyelhető meg. Ez három év, három évet jelent. Döbbenetes aránytalanság! És mindezt a szociokulturális státusz, a szocioökonómiai státusz alapján érik el, ezt az iszonyatos különbséget. Nem a gyereken múlik magyarán mondva, hanem az oktatási rendszernek kellene mindezt kompenzálnia; de még egyszer mond om: ilyen forráshiányos állapotban ez az iskolarendszer erre nem lesz képes. És ha igaza volt Szabó Tünde államtitkár asszonynak, amikor azt mondta, hogy amilyen a ma iskolája, olyan lesz a jövő, akkor be kell látnunk, hogy elég borzasztó jövőképnek nézünk itt elébe. (Szilágyi György: Bizony!) Az oktatási jogok biztosa nem olyan régen tárta elénk a ’17. évről szóló jelentését. Ez világosan megmutatja, hogy nagyon komoly problémák vannak az oktatásügyben, az alulfinanszírozottság teljesen egyértelmű, megmuta tkozik abban, hogy a különféle fogyatékkal, fogyatékossággal élő gyermekek ellátása mennyire nem valósul meg ebben a rendszerben. Fel kellene szabadítani egyébként a pedagógusokat, illetve a pedagógusok munkáját a nem pedagógusi magkompetenciák alá tartozó feladatkörök alól, viszont ez nagyon sok szakembert, ilyenolyan pedagógiai asszisztenseket igényelne, tehát ki kell mondani: még több pénz bevonását a rendszerbe. Amikor mi nemet mondtunk a ’17. évi költségvetésre, akkor azt azért tettük, mert nem láttuk azt, hogy ennek a még több szakembernek a bevonása ilyen formában megvalósulhatna Magyarországon. Államtitkár úr, időm ebben a körben lejárt, de gyanítom, hogy még hozzá fogok szólni. Köszönöm a türelmüket, a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
