Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. július 3. kedd - 17. szám - Az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:
990 Ezek a törvényi passzusok ugyanakkor mégsem biztosítanak feltétlenül elegendő védelmet az állami mezőgazdasági cégek számára a menedzsment esetleges hűtlen kezelése ellen. Hiszen a privatizáción, vállalkozóknak való kijátszáson túl egyéb veszély is fen yegeti a közvagyont Mezőhegyesen és máshol az országban. A hűtlen kezelés lehetősége akkor is fennáll, ha részvények 100 százaléka megmarad állami tulajdonban. Veszteséges gazdálkodással, hátrányos szerződések kötésével ugyanis nagyon egyszerű egyegy álla mi cégből milliárdokat kiszedni, amennyiben nincsenek megfelelő törvényi garanciák, független intézmények ennek megakadályozására. Eredményességi elvárást, illetve az utólagos számonkérés lehetőségét pedig szintén igyekeztek a közelmúltban legyengíteni, hi szen a költségvetést megalapozó salátatörvénybe néhány hete is beadtak egy nemzeti vagyonról szóló törvénymódosítást. Ebben kiegészítéské nt szerepel egy olyan mondat, amely szerint a kiemelt kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi szempontok kulturális és természeti értékek jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében történő érvényesítésének nem akadálya a vagyon értékváltozása. Veszteséges gazdálkodással, esetleg negatív vagyoniértékváltozással tehát egyegy állami cég részvénye igen könnyen elveszítheti az értékét akkor is, ha a kormány egyedi határozatban meghatározott személy mindent megtett annak érdekében, hogy érvényesítse a kulturális és természeti értékek jövő nemzedékeknek való megőrzését. Mindezeket talán annak fényében érdemes elmondani, hogy most a kormány éppen gyengítené a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az állami cégek, közöttük a ménesbirtok felett. Az imént elm ondottak értelmében azt javaslom Győrffy képviselőtársamnak, hogy vonja vissza javaslatát, az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijoggyakorló kizárólag a miniszter, a központi költségvetési szerv vagy az állam 100 százalékos tul ajdonában álló gazdálkodó szervezet maradhasson. Az önmagában nem lehet közcél, hogy a lehető legtöbb közpénzt költsenek egyegy állami cégre, hanem az is követelmény, hogy a menedzsmentek a lehető legeredményesebben vezessék a cégeket, és nyereséget tudja nak realizálni, az állami vállatok befizetők tudjanak lenni a költségvetésbe. A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon megőrzése, értékének védelme, átlátható, hatékony működtetése, értéknövelő hasznosítása, gyarapítása. A Ház előtt lévő T/709 . számú törvényjavaslat véleményem szerint nem erre irányul, hanem csökkenti az átláthatóságot, és a hűtlen kezelésnek teremt lehetőséget. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szép en, elnök úr. Tisztelt Ház! Ismét könnyű helyzetben vagyok, utolsóként szólok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, és így az előttem szólók már nagyon sok mindent elmondtak az üggyel kapcsolatosan. Mindenekelőtt azt tartom a törvényjavaslatnál nagyon problémá s dolognak, hogy a Mezőhegyesi Ménesbirtok ügyének rendezése kapcsán tulajdonképpen becsempészésre kerül egy sokkal általánosabb szabályozás, amiről már többen is szóltak. És valóban, a lehetőségeket kinyitja, kitágítja arra, hogy kormányhatározattal lehes sen meghatározni, tulajdonosi jogokat lehessen hozzárendelni meghatározott személyhez. Ezen túl azonban ez a törvényjavaslat nem mond sokat erről a meghatározott személyről, ebből következően régi emlékek tolulnak föl bennem, hogy a régi átkos szocialista rendszerben volt ilyen általános és laza meghatározás, hogy meghatározott személy vagy kritériumállítás, amikor a politikai megfelelőség volt az egyetlenegy döntő szempont, így az ’50es években a vállalatvezetők,
