Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
636 Az adósság/GDP hányados vonatkozásában az van benn e a költségvetésben, hogy az 70,3 százalékra csökken, tehát az adósságkritériumnak megfelel, a 72,9 százalékról. Nem világos számomra, hogy ez hogy jött ki, hiszen az Eximbankkal együtt 2018 áprilisában 74,2 volt, de ez még azért talán belefér a dologba. V iszont itt kockázatként nagyon fontos lenne megemlíteni a paksi bővítést. Ha a paksi bővítés valóban hitelből, ütemesen fog végigmenni, akkor az azt jelentheti, hogy évi 23 százalékkal növekedni fog GDParányosan az adósságállomány, és az a kérdés, hogy e zzel a GDP lépést tude tartani, merthogy ilyen típusú beruházásoknak nincsen pozitív multiplikátor hatása, tehát ez nem fogja megtermelni rövid távon azt a GDPt, amire ellentételezésként itt szükség lenne. Az államháztartás kiadási szerkezeté vel kapcsolatosan mondanék néhány dolgot csak nagyon röviden. Az egyik dolog az, hogy a jóléti funkciók részaránya nem növekedett, 55 százalék. Itt az előzőekben elhangzott az, hogy az egészségügyi kiadások reálértékben növekedni fognak a jövő esztendőben, az oktatás ugyan nem. Ez rávilágít egy nagyon fontos dologra. Rétvári államtitkár úr elmondásából ki is derült számomra, hogy itt megint egy régi megoldási mód kezd körvonalazódni, ez pedig a következő. A kormány az elmúlt években azt tette, hogy miközben érzékelte, hogy az oktatás és az egészségügyi rendszer tekintetében jelentős mértékű pazarlás is van, és bizonyos területeken többletforrás - hangsúlyozom persze, most gyorsan és erősen, hogy más területeken pedig krónikus, erőteljes és bántó hiányok , e bből következően 2011től kezdve, a Széll Kálmántervtől kezdődően rendre csökkentette reálértékét tekintve az egészségügy és az oktatás ellátási szintjét. Aztán most, amikor már érzékeli, hogy valóban nagy a baj mind a két területen és nagy az elégedetlen ség, most próbál egy engedő politikát folytatni. Ez a régi „húzd meg, ereszd meg!” típusú politikára hajaz, és nem vesz tudomást az alapproblémáról. Az alapprobléma az, hogy az oktatás és az egészségügy is reformra szoruló terület, olyan terület, ahol rend szerszintű reformokat kellett volna végrehajtani, ehhez képest csak centralizáció ment végbe mind a két területen, aminek egyébként az az eredménye, hogy ha a jelenlegi helyzetben a kormány úgy dönt, hogy jelentősen fogja növelni az egészségügyi és oktatás i kiadásokat, sajnos az a rossz hírem van, hogy ennek pozitív eredményei nem nagyon lesznek. (10.50) Hiszen egy rossz rendszerbe önt bele több és több pénzt, hiába próbál béreket emelni, hiába próbál valami enyhítést hozni. Persze rövid távon ennek nyilv ánvalóan van jelzésértéke meg pozitív hatása, de mindaddig lényegi változás nem lesz, míg nem szánja el magát arra a nagyon fontos feladatra, hogy az egészségügyi és az oktatási rendszert teljes egészében át kellene alakítani, és sokkal hatékonyabbá kellen e tenni, hogy a hiányok és a feleslegek ne jelenjenek meg együttesen. Az állam működési funkcióira 18 százalékot költ az összes kiadásból, ez egy elég tekintélyes, nagy összeg, és növekvő az elmúlt évekhez képest. Ez jelzi azt, hogy a bürokrácia nagyon nag y, illetve azt is, hogy az elmúlt években megfigyelhető volt ez a túlközpontosítás, hogy minden területen jelentős centralizáció ment végbe. Ennél már csak egy helyen van rosszabb helyzet nemzetközi összehasonlításban, ez a gazdasági funkciók. Gazdasági fu nkciókra majd’ 20 százalékát költi az összes kiadásnak, ez körülbelül egyharmaddal magasabb, mint az Európai Unió átlaga. Ez azt is fölveti, hogy vajon akkor a piacgazdasági működés mennyire erőteljesen lesz biztosított, hiszen - és ez talán még fontosabb - elköltünk az összkiadásból 20 százalékot gazdasági funkciókra, de ez nem szerkezetátalakításban vagy korszerűsítésben ölt testet, hanem sokkal inkább a hazai és a külföldi nagyvállalatok támogatásában. Ez egyébként már a korábbi kormányzati időszakban is látható volt, de akkor ezt lehetett dokumentálni is, mert hozzá lehetett férni az akkori NAV adatokhoz, és látható volt, hogy milyen jelentős mértékű a nagyvállalati kör állami támogatása. Most csak nagyjából sejteni lehet, de ebből a számból viszont az l átszik, hogy jelentős mértékű ez a támogatás, ami nyilván a piaci működést gyengíti.
