Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 28. csütörtök - 14. szám - Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
635 nagyon erős lesz, és ez a vámháború is kiszélesedik, amire nagy esély van, akkor ez az 50 százalékos tartalékbővítés édes kevés lesz arra , hogy a tervezett keretek között tartsa a folyamatokat. A következő elem, amiről szeretnék beszélni, a pénzügyi egyensúly fenntartása. Ha megnézzük a költségvetési tervezetet, akkor azt láthatjuk, hogy itt heroikus alapfeltevések vannak, hiszen az van bel eírva ebbe a dokumentumba, hogy azzal számoltak, amikor a középtávú növekedési és egyensúlyi pályát határozták meg, hogy a jegybanki alapkamat 0,9 százalékos lesz, az euró/forint árfolyam pedig 311,3 forint. Éppen tegnapi hír, hogy 328 forint volt. Na, mos t én nem mondom azt, hogy ez a 328 forint biztosan fenn fog maradni, sőt nagyon erőteljesen fog tovább folytatódni ez a tendencia, nem tudom, nem látható előre. De annak nagy a valószínűsége, hogy a 310 körüli árra nem fog visszamenni sosem. Ha szerencsénk van, akkor ez olyan 320325 körül valahol talán stabilizálódni tud. Természetesen persze ha a forint tartósan gyengélkedni fog, akkor bizony a jegybank rá fog kényszerülni arra, hogy a jegybanki alapkamatot emelje fel. Bár én jól tudom, hogy a Magyar Nemz eti Banknak nincsen árfolyamcélja, nem is lehet árfolyamcélja, de felelős a pénzügyi stabilitásért. Ha ilyen ütemben, ilyen mértékben romlik a forint, akkor az nyilvánvalóan a pénzügyi stabilitást veszélyezteti, és neki be kell avatkozni, és a jegybanki al apkamatot bizony meg kell emelni. De ha megemeli a jegybanki alapkamatot, akkor az azt is jelenti, hogy az eddigi kedvezményeshitelfelvevők, akik alacsony jövedelmezőség mellett vették fel a hiteleiket, bizony problémák elé nézhetnek, akár be is dőlhet né hány beruházás, illetve a jövő évi gazdasági növekedés nyilván azon is alapszik, ezt pedig az MNBs dokumentumokban is lehet látni, hogy 1215 százaléknyi hitelállománybővüléssel számolnak, amelynek a motorját nyilván az alacsony kamatláb, illetve a garan tált kamatok jelentik vagy jelenthetik. Ha tehát jelentős kamatemelések valósulnak meg, akkor nyilvánvalóan vagy ezt a kamatnövekedést a gazdasági szereplőkre kell hárítani, és akkor ez ott jelent problémát, vagy pedig az állam számára lesz ez egy újabb fi nanszírozási tétel, de ez mindenképpen komoly problémákat vet fel. Az infláció kapcsán: inflációra vonatkozóan a kormány azt mondta, hogy 2,7 százalékos inflációval számol. Az MNB ezt sem erősítette meg, az MNB 3 százalék körüli inflációt vár a következő e sztendőben. Tehát túl optimista ez az előrejelzés is. Nagy valószínűséggel magasabb lesz az infláció, annál is inkább, mert például a GDPdeflátor is 3,7 százalék, aztán az Európai Unió a vásárlóerőparitásszámításoknál 4 százalék környéki inflációkat szám ol a magyar gazdaságra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban is már több mint 3 százalékos infláció van a rendszerben, és ez még a későbbiekben fokozódni is fog. Az infláció kapcsán egyébként érdemes kitérni egy dologra, és itt akkor most én is elkezdek alkalmazkodni a hely szelleméhez, és azt mondom, hogy az infláció alulbecslése vagy a tényleges infláció felpörgetése egy régi bolsevik trükk, mert valóban az. Fiatalabb közgazdászként én magam vizsgáltam ezt a kérdést. Amikor MSZPSZDSZes kor mányok voltak, akkor rendre azt a trükköt alkalmazták, hogy a költségvetési tervezés időszakában egy alacsonyabb inflációval számoltak, miközben ők is tudták, hogy majd magasabb lesz az infláció valójában. Ez ugyanis a költségvetési egyensúly szempontjából , az egyensúly megteremtése szempontjából egy pozitív dolog, hiszen ha a tervezés időszakában egy alacsony inflációhoz igazítják hozzá a költségvetési kiadásokat, akkor ezek rögzítettek. Ha valójában magasabb lesz az infláció, akkor ennek az lesz az eredmé nye, hogy ezeknek a kiadásoknak a reálértéke csökkenni fog, viszont a bevételek nominálisan növekszenek, mert a bevételek nincsenek lerögzítve, mert a bevételek a jövedelemhez vagy a fogyasztáshoz vannak hozzákötve adók formájában, és ebből következően az infláció mértékével arányosan növekszenek. Én akkor úgy számoltam, hogy minden egyszázaléknyi inflációs alulbecslés fél százalékpontos költségvetésipozíciójavulást okozhat. Ez önmagában talán még bocsánatos bűn is lehetne, csak hát érdemes arra rávilágíta ni, hogy az infláció felpörgetéséből következő inflációs adó sokkal erőteljesebben fogja a szegényeket sújtani, mint a jobb módúakat, mert ők a jövedelmük nagy részét kényszerülnek pénz formájában tartani.
