Országgyűlési Napló - 2018. évi nyári rendkívüli ülésszak
2018. június 26. kedd - 12. szám - Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
396 fordulatot lát, kíván, és én támogatom ebben, mind ent támogatok, ami a gyarapodás irányába mutat. Ugyanakkor ez a kormány az, amelyik a legkeményebben százalékos alapon adóztatja a gyermekvállalást az egész kontinensen, a másik zsebben természetesen, a családi adókedvezményen keresztül, általam is támogat ott módon, nagyon sok magyar család számára kedvezményeket biztosít. De nem látom a rendszerszintű vizsgálatát annak, márpedig ez egy adóvita alapja kéne hogy legyen, hogy ez a kedvezménytömeg a másik zsebből mennyiben távozik, mondjuk, a 27 százalékos áfá val, mondjuk, az indokolatlanul magas rezsiköltségekkel, ami a hibás közműrendezésből adódik, és abból, hogy a világpiaci folyamatokat nem engedik teljes mértékben begyűrűzni Magyarországra. További példákat sorolhatnánk, de az egész biztos, hogy az EUn b elül az egyik legmagasabb adóék, ami a korábbi viták során is szóba került, olyan szinten sújtja a családokat, hogy megkockáztatom, a kedvezmények szinte teljes tömegét kioltják ezek az általam felsorolt faktorok és tényezők, amellett, hogy a magyarországi sajátosságok hozzájárulnak a kivándorlás felgyorsulásához. (16.20) Tehát Magyarország nemcsak a jövő adófizetőit veszíti el, hanem a teljes magyar jövendőt, ha úgy tetszik, hiszen a reprodukcióhoz szükséges népességet sem tudjuk pótolni, és még ebből i s a kivándorlás brutálisan fokozott módon csökkenő tendenciát mutatva tűnik el. Azt kell hogy mondjuk, hogy az EUn belüli egyik legmagasabb adóék, tehát a nettóra rárakódó összes adó- és hozzájárulás jellegű tehernek a volumene, végre megtudtuk, hogy a kormány által elismert módon is egy hátráltató és brutális folyamat. Szerencsére államtitkár úr ezt az előző vitában elismerte, hogy látják ezt a tendenciát, igyekeznek változtatni rajta. Engem nagyon érdekelne, hogy milyen konkrét lépésekkel igyekeznek. Hiszen azt látjuk, hogy ha az adóéket vizsgáljuk és azt a terhelést, ami egy átlagos munkavállalót Magyarországon ér, akkor nemcsak európai, de regionális viszonylatban is kiemelkedő mind a magyar családok adóterhelése, mind a magyar, mondjuk, egyedüláll ó és gyermektelenek terhelése. Emlékeim szerint az OECDösszevetésben ez a három legmagasabb között található még a mai napig is. Államtitkár úr, ha a magyar bérek színvonalát euróban vizsgáljuk és nem forintban, bár hozzám a forint közelebb áll nyilván, de ha euróban vizsgáljuk, ön is fel fogja ismerni, hogy ez egy kiváló összehasonlítási alap arra nézve, hogy a régió országaihoz képest is lassabb a bérek növekménye, mint a környező országok szinte bármelyikében. Tehát nemhogy nem közeledünk, mondjuk, Németországhoz vagy a nagybetűs nyugateurópai átlaghoz, hanem bizonyos országok viszonylatában egyértelmű távolodás mutatható ki. Itt adódik a kérdés, hogy ha a kormány szerint impozánsok a gazdasági mutatószámok, a növekedés tartalé kai adottak, ezek széles körben rendelkezésre állnak, akkor miért nem enyhítenek, mondjuk, a szegények legbrutálisabb adóján, a 27 százalékos áfaterhen. De ha ezt a csomagot egy kicsit kibontjuk, akkor legalább az összes alapvető élelmiszer áfatartamána k (sic!) 5 százalékosra történő csökkentésével abszolút érdemi könnyítést tudnának elérni a magyar családok pénztárcája tekintetében. De ha még ennél is kisebbet mer álmodni a kormányzat, akkor legalább az összes tejtermékre terjesztené ki ezt a kedvezmén yt, ehelyett itt van előttünk az UHT- és az ESLtej áfájának csökkentése. Az a gond ezekkel a nagyon szelektív áfacsökkentésekkel, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utóbbi évek vizsgálata alapján volt, amikor az áfacsökkentés árcsökkentéssel is járt, teh át az árakban megmutatkozott. Volt viszont, amikor az áfacsökkentés árnövekménnyel párosult, két okból. Egyrészt vannak helyettesítő termékek, ez senki számára nem meglepő, tehát érdemes kellőképpen széles körben beavatkozni és folytatni egy áfacsökkentés t. Másrészt pedig hiányzik egy olyan monitoringrendszer, amely vizsgálja azt, hogy mondjuk, egy nagy külföldi áruházlánc tekintetében ha emelkedik egy áruféleség ára és emelkedik egyébként az egész piacon az átlagár, akkor e mögött meghúzódnak valós piac i folyamatok vagy pedig sem. Ezt profibb országok vizsgálni szokták, és adott esetben tárgyalóasztalnál találják magukat azok a felek, akik nem piaci folyamatokat követnek, hanem valami egészen mást.
