Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 5. kedd - 6. szám - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
172 egy tüntetés megtartását, akár csak a közlekedés rendjének védelmére való hivatkozással is. A valóságban ez az egyik leggyakrabban és legegyszerűbben korlátozható alapjog egy demokratikus jogállamban, éppen ezért beszédes , hogy a kormány még nagyobb korlátozást akar megvalósítani az otthon nyugalmára való hivatkozással, ahogy az indoklásban fogalmaztak, a fáradt emberek utolsó mentsvárának védelme érdekében. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény módosítása a dja majd meg ennek a kereteit, azonban ennek még a tervezetét sem ismerjük. Így viszont ez a korlátozás, ha a szavak általánosan elfogadott jelentését vesszük alapul, azt jelenti, hogy lakott területen nem lehet majd tüntetést tartani, hiszen még a Kossuth téren is sérülhet valaki otthonának a nyugalma. Az viszont elég abszurd, hogy a jövőben csak Ópusztaszeren vagy éppen a Hortobágyon lehessen tüntetéseket tartani, gondolom, azokat is csak csendben. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt felté telezzük: egyszerűen a miniszterelnököt hihetetlenül zavarják a háza környékén tartott tüntetések, most pedig az alkotmányozó többség birtokában ezt a kérdést örökre le kívánja zárni. A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban is kiterjedt alkotmányb írósági és rendes bírósági esetjog áll az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésére, ezért is nehezen érthető a szigorítás. Például következetes a gyakorlat abban, hogy a politikusok magánéletére vonatkozó közlések, ha azoknak nincs a közéleti vita körébe ta rtozó eleme, nem élvezik a véleményszabadság kiemelkedő alkotmányos védelmét. Újabb, teljesen felesleges módosítást jelentő rendelkezésről van szó. Ami a javaslat legfontosabb, mégis leghomályosabb része, az az igazságszolgáltatás átalakítását érintő terve k. Módosítani kívánja a kormány az Alaptörvény egyik, a valódi alkotmányjogi panasz mellett szinte egyetlen vívmányát, az objektív jogértelmezést előíró szabályt. Legalább voltak eredményei ennek a rendelkezésnek, a bíróságok a törvény betűjének követése m ellett egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a törvények szellemének követésére, vagyis arra, hogy a jogszabályok szó szerinti értelmezésén túl azok józan ész szerinti tartalmának is tulajdonítsanak jelentőséget. Annak ellenére, hogy ezt a Fidesz tette a bírós ágok számára nemcsak lehetővé, de kötelezővé is magának ennek az Alaptörvénynek az elfogadásával, nem olyan sok évvel ezelőtt, ma, 2018ban az igazságügyi miniszter már arról tart sajtótájékoztatókat, hogy a bíróságok elvonták az Országgyűlés jogalkotási j ogát. A valóság feltehetőleg az lehet, hogy a kormányzat mindezt a saját akaratvezérelt működésének korlátjaként fogja fel, ezért erőlteti mindenáron, hogy kvázi kötelezővé váljanak a legtöbbször minősíthetetlenül elnagyolt, színvonaltalan és önellentmondó miniszteri vagy akár képviselői indoklások. Épp elég, ha a Magyar Nemzeti Bankalapítványok költéseinek eltitkolását célzó törvényjavaslatra gondoljunk. Ennek az indoklásában szerepelt, hogy az alapítványokhoz juttatott forrás elveszíti közpénzjellegét. A bíróságok akkor meg tudták védeni a magyar állampolgárok jogait, és a közvélemény megismerhette az alapítványok költéseit. Ha ez az értelmezési szabály akkor is létezett volna, amit most el akarnak fogadni, egyáltalán nem biztos, hogy a bíróságok el tudtá k volna látni feladatukat. Amikor a miniszterek minden héten azt bizonygatják, hogy Magyarországon demokratikus jogállam van, akkor megdöbbentő azt hallani tőlük, hogy mégis, hogy jön ahhoz egy bíró, hogy a nép választott képviselőinek akaratát csak úgy el kezdje magától értelmezni. Hát úgy, kedves képviselőtársaim, hogy a hatalommegosztás elve alapján pont ez a dolguk, a hatalom egységének elvét ugyanis elsősorban délamerikai és ázsiai tekintélyuralmi rendszerek vallják; erre a magyar történelemből is lehe t példákat hozni. A legnagyobb hatású módosítási szándék a tervezetben minden bizonnyal az elkülönült közigazgatási bírósági szervezetrendszer felállítása. Félreértés ne essék, önmagában nem ördögtől való gondolat a közigazgatási bíróság tová bbfejlesztése vagy önálló szervezetté alakítása. Itt azonban szó sincs erről! Úgy tűnik, a kormányzat szimplán a Kúria közigazgatási ügyszakos bíráin kíván bosszút állni. Az igazságügyi miniszter eredeti javaslata egyáltalán nem szólt arról, hogy a Kúria m egszűnne a bírósági szervezetrendszer legfőbb szerve lenni. A közigazgatási felsőbíróság eredetileg a Kúria alatt helyezkedett volna el.
