Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. június 5. kedd - 6. szám - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
173 Most viszont az a kormánytöbbség, amelyik hat éve még megszüntette a Legfelsőbb Bíróság önálló közigazgatási kollégiumá t, illetve még két éve sem kívánta a Kúria feladatkörét megváltoztatni, hirtelen ráébredt arra, hogy teljesen önálló felsőbb közigazgatási bíróságra van szükség. Ez a lépés semmi másra nem jó, mint hogy a szakmailag autonóm, a hatalom szempontjából önjáró kúriai közigazgatási ügyszakos bíráktól megszabadulhasson a kormánytöbbség. Ezért nehéz másként tekinteni erre a szándékra, mint a választási bíráskodás miatti politikai bosszúállásra; főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Kúriának köszönhette a Fides z a számára kényelmetlen ügyek felszínre bukkanását, a taopénzek felhasználásától kezdve, az MNB alapítványai által a fideszes oligarcháknak juttatott közpénzen keresztül, a vasárnapi zárva tartásról szóló népszavazás lehetővé tételéig. (12.00) Ez nem má s, mint színtiszta politikai bosszúállás, ami felháborító és elképesztő, hiszen a bíróságok a magyar állampolgárok jogait védték. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezen javaslatuk ismét személyes bosszúállás eszköze is egyben. Úgy tűnik, a Fidesz autoriter re ndszerének mármár Soros Györgyi magasságokba érő ellensége a jogállami normákhoz tisztességesen ragaszkodó volt főbíró, Baka András, akiről annyiban mindenképp érdemes ma itt megemlékezni, hogy egy puccsszerűen benyújtott, alkotmányellenes törvénymódosít ással távolították el hivatalából önök még 2011ben, amivel kapcsolatban aztán pert is nyert, és mintegy 31 millió forintos kártérítést kellett a törvénytelenség miatt a magyar államnak részére fizetnie. Gondolom, ezt az összeget később a javaslatot szégye nteljesen itt a parlamentben védő Gulyás Gergely saját pénzéből az államkasszába azóta biztos be is fizette. Ezek után a Baka András vezette kollégium nem volt rest az elmúlt években sorozatosan az adófizető állampolgárok, a magyar emberek oldalára állni a zokban az esetekben, amikor a kormány közpénzek milliárdjainak elköltését kívánta eltitkolni saját polgárai elől. Nem csoda hát, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének ökle keményen odacsap, és egy újabb szervezeti átalakítással ismét kiebrudalja a volt főbírót és társait. Mondjuk, szerencséjük van, járhattak volna úgy is, mint Ihász főügyész úr, és éppen készülhetnének a koncepciós perükre. Mondjuk, ez így tényleg elegánsabb. Utóbbi esetben, lehet, hogy újra százezres tömeg vonult volna az utcára, az me g kinek jó, ugye. Hiába jelezte a Pedagógusok Szakszervezete a kormánypártoknak is küldött üzenetében, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása a polgári demokráciák hosszú küzdelem árán kivívott, megkérdőjelezhetetlen értékeit támadja, hiába kérte az Orvosi Kamara, hogy az Országgyűlés inkább a magyarok színvonalas egészségügyi ellátásához való jogát rögzítse az Alaptörvényben, ezeket a kéréseket meg sem fontolták. Összefoglalva újra: az Alaptörvény hetedik módosítása részben nettó politikai hatalmi számítás végrehajtását szolgálja, részben pedig normatartalom nélküli, politikai kommunikációs lózungokat rejt. Közös jellemzőjük, hogy a jogellenes bevándorlás megakadályozására teljesen alkalmatlanok, ellenben a magyar embereket évszázadok véres küzdelmeiben kih arcolt jogaiktól fosztják meg. Igaz ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára éppúgy, mint a bírói függetlenség tekintetében. Végezetül, kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, politikusokat, hogy fejezzék be a hazudozást és az ellenzéki pá rtok Országgyűléshez méltatlan, igaztalan lejáratását. Az MSZP soha nem értett egyet a kötelező betelepítési kvótákkal. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az Unió ez irányú javaslatát itt, e Ház falai között az úgynevezett sárga lapos eljárás keretei között az MSZP is leszavazta önökkel együtt. Amennyiben ebben a kérdésben szeretnének politikai konszenzust, vonják vissza ezt a javaslatot, és nyújtsák be azt három külön javaslatban, hiszen önök is elismerték, hogy ez a salátatörvény három különböző, egy mással össze nem függő tárgykörből áll. Így saját maguk teszik világossá, hogy eszük ágában sincs valódi nemzeti konszenzust teremteni ebben a kérdésben. Az egész egy politikai színjáték, amelyben a továbbiakban nem kívánunk így részt venni.
