Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 21. szerda (270. szám) - Változás kell Magyarországon! - Valóság a propaganda mögött, avagy mentsük meg a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét, biztos megélhetést az önkormányzati dolgozóknak!” című politikai vita - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
268 szociális szférába. Csak jelentem, de nyilvánvalóan ezt mindenki tudja, hogy a szociális szféra önmagában és finanszírozás nélkül ezt a problémát nem tudja megoldani. Meglehetősen felemásra sikeredett a miniszteri vá lasz, mert miniszter úr valami olyasmit mondott, hogy dolgoznak a problémán, 2,5 milliárd forintból valami 150 férőhelyes intézményt hoznak létre. Nyilván nem gondolta komolyan, vagy ha ez a része komoly, akkor a mondatot nem fejezte be miniszter úr, mert tudomásom szerint mintegy 2728 ezer emberről van szó, akik a krónikus osztályon elhelyezésre kerülnek jelenleg, és ennek a problémának a megoldása legalább 7080 milliárd forintos finanszírozási költséggel oldható meg, és természetesen nagyon komoly szerv ezeti átalakítással is. Hiszen a szervezetszociológia egyértelművé teszi, hogy ha egy egység átkerül egy másik irányítási egység alá, akkor ott nagyon komoly intézkedéseket kell meghozni. Én most úgy látom, hogy az állami, önkormányzati, egyházi és civil, illetve piaci szolgáltatások rendszerét újra végig kéne gondolni a jövőben. Azt is gondolom, hogy a házi gondozás és szakápolás rendszerét mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé kell tenni a jövőben, és ezeket a szolgáltatásokat az egészségügyi ellá tással összekapcsolva az elsődleges prevenció, a gyógyítás, a másodlagos prevenció és a rehabilitáció szintjén folyamatosan ellenőrzötten a háziorvosi rendszerrel együtt kell biztosítani. Hogy az anomáliák miből adódnak? Először is adódtak az elmúlt évekbe n a kiszámíthatatlan jogszabályi környezetből; itt minden kormánynak van felelőssége, ezt nem vitatom el. Bizonytalan volt a finanszírozási rendszer ezen a területen. Hangsúlyozom, itt mindig az egészségügyi és a szociális ellátórendszer határterületeiről beszélek. Fontosnak tartom a gondozási szükséglet és a szociális rászorultság vizsgálatát, és problémának láttam az instabil ellátórendszert, problémának láttam az ágazatban dolgozók megbecsültségét, az ágazati információhiányt és sokszor a szakmai standar dok hiányát is. Amit fölvetettem problémákat ebből adódóan, a két ellátórendszer problémái is közösek. Igaz, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszer egymástól független, eltérő logikára épülő ápolástgondozást nyújtó rendszert alakított ki, de é ppen az első pontban felvetettek szerint, amit említettem, a civil, egyházi, állami és önkormányzati, illetve piaci fenntartóknak végig kéne gondolni ezeknek a bevonásával a további intézkedést. Úgy látom, hogy az ápolásgondozással foglalkozó intézmények kapacitása elégtelen, a rendszer egyszerre túlterhelt és alulgondozó, az ápolás és a gondozás területén megjelenő szociálisegészségügyi feladatok nincsenek összehangolva, és azt is látom, hogy az ápolásigondozási feladatok nem épülnek egymásra, és egyenl őtlen a szolgáltatásokhoz, az ellátásokhoz való hozzáférés. Éppen ebből adódóan a szociális és egészségügyi ellátó intézmények szolgáltatásainak közelítése és összehangolása szerintem elengedhetetlen a jövőben. Az intézmények, szolgáltatások integrált szer vezeti formában történő megszervezése elodázhatatlan, és visszatérek oda, hogy a krónikus osztályok sorsának a rendezése szintén záros határidőn belül meg kell hogy valósuljon. A házi segítségnyújtás és az otthonápolás megerősítését kívánja, azt gondolom, a szakma egyértelműen. Az ellátás területeire vonatkozó civil, társadalmi és egyházi szervezetekkel való együttműködést pedig fejleszteni kell, és ezt az állam koordinálása mellett kell véleményem szerint megvalósítani. Az intézményi modell várható eltolód ása elsősorban az úgynevezett fokozott ápolást igénylők irányába fog véleményem szerint mozdulni, és a lényeg - és nem ragozom tovább, mert nem akarom a képviselőtársaimtól sem elvenni az időt , én azt gondolom, hogy van néhány olyan súlypont, amellyel ér demes lenne foglalkozni. Az egyik vitathatatlan, hogy az egész ellátórendszerben van egyfajta költségérzékenység, de a jó dolgokat is lehet olcsóbban csinálni, vagy pontosabban, ha valamit olcsóbban csinálunk, attól még lehet jól csinálni, és persze van eg y minőségérzékenység is ebben az egész rendszerben, hogy a dolgokat csináljuk jól, és akkor a jó dolgokat kéne még jobban csinálni, úgy, hogy beleférjünk a kasszába.
