Országgyűlési Napló - 2018. évi tavaszi ülésszak
2018. február 20. kedd (269. szám) - A Lengyelország melletti kiállásról Brüsszel nyomásgyakorlásával szemben című határozati javaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
105 Ráadásul azt kell mondanom, hogy még személyes vonzódás is van bennem a lengyelek iránt, hiszen a családom egy nagyon megbecsült ága lengyel származású. Az én egyik ükapám, Volenszky Kálmán éppen száz éve, 1918ban írta Ugocsa vármegye főispánjaként a következő mondatot, idézném: A szabadság nem más, mint az igazságos jogoknak kölcsönös tisztelete. 1918 óta Európa népei sokat küzdö ttek azért, hogy jogállamban élhessenek; azért, hogy a jogot, amelynek része ma már a nemzetközi jog és az európai jog is, az államhatalom betartsa. Sokat küzdöttek azért, hogy a jog betartására hivatott bíróságok függetlenek maradjanak, függetlenek maradh assanak. Sokat küzdöttek azért, hogy a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatást ne gyűrhesse maga alá, és hogy a bíróságok védhessék a polgárok jogait, akár még az államhatalommal szemben is. Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor ez a határozat nem a két nép barátságáról és összetartásáról szól, hanem azt kell mondanom sajnos, hogy két autokrata kormány közös nyomásgyakorlásáról, amely vállalhatatlan, a demokratikus elvekkel és a jogállam eszméjével össze nem egyeztethető közjogi törekvéseikhez próbál igazolá st találni. Magyarország és Lengyelország népét pedig mintegy paravánként használva tolják maguk előtt, hogy leplezzék saját hatalomtechnikai törekvéseiket. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már elég sok írás, tanulmány, vélemény született arról, hogy hogyan n éznek ki a XXI. századi autoriter rezsimek. Ezek nem hasonlíthatók a XX. századi diktatúrákhoz, egészen más a természetük, egészen mások az elveik, egészen mások a jellemzőik, egészen mások a működési módszereik. Azonban az utóbbi időben, figyelembe véve e gyébként azokat az országokat elsősorban, ahol ezek kiteljesedtek, mondjuk, Oroszországot, Törökországot, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt - megjegyzem, hogy Magyarország új jóbarátai és szövetségesei ezek az országok , és figyelembe véve egyébként most már Mag yarországot és sajnos Lengyelországot is, jól definiálhatók, hogy mik ezek az elvek, mik ezek a módszerek, mik ezek a jellemzők, amelyek alapján ezek a rezsimek működnek. (9.20) Azaz nagyjából sikerült mára feltárni a XXI. századi autokráciák természetét, természetrajzát. Hogy néhány elvet említsek abszolút a teljesség igénye nélkül, és utána rátérve arra, hogy ez miért fontos most: ilyen például a nyers többségi elv, azaz a győztes mindent visz. Amelyik tagadja a fékek és ellensúlyok rendszerét, egyetlen é rvet, egyetlen elvet ismer, hogy ki nyerte meg a parlamenti választást. Aztán ilyen a történelem újraírásának az igénye, aztán ilyen a demokrácia újradefiniálása általában egyegy szócska hozzáillesztésével: forradalmi demokrácia vagy éppen Magyarországon az illiberális demokrácia. És idetartozik a szuverenitás hangsúlyozása is. A szuverenitás hangsúlyozása, hadd fogalmazzak inkább úgy, mert ez lehetne akár pozitív is: az abszolút szuverenitás doktrínájának a hangoztatása; erre kiváló példa volt államtitkár úr felszólalása. Amikor nemzetközi fórumokon ezeket az államokat kritika éri, vagy elmarasztalják őket nemzetközi jogi testületekben, és erről, még egyszer mondom, ma már tudományos művek születnek, hogy ezek általános jellemzői ezeknek a rezsimeknek - ak kor még hadd tegyem hozzá, hogy a hazai gyakorlatuk miatt, amiről most is szó van , akkor bizony az abszolút szuverenitás doktrínáját kezdik hangoztatni. Ez történik most is. Magyarországon - ugye, elég sokat beszéltünk erről itt a parlamentben - volt tör ekvés arra, hogy az igazságszolgáltatást a hatalom maga alá gyűrje. Erről szólt az igazságügyi reform, amit, hála a Jóistennek, az ellenzék - hadd fogalmazzak az önök szája íze szerint: a brüsszeli bürokraták, a Velencei Bizottság, a monitoringbizottság, a z Európai Bizottság - nyomására kénytelenek voltak 80 százalékban nagyjából visszavonni. Ezért nem valósult ez meg Magyarországon, és ha tekinthetünk valamit a nemzetközi szervezetek és a magyar ellenzék közös sikerének, akkor az az, hogy ma Magyarországon az igazságszolgáltatás még úgy nagyjából független. A törekvések azóta sem szűntek meg, lásd közigazgatási bíróságok, talán pontosabb nevén: a fideszes pártbíróságok felállításának a kísérlete. Lengyelországban most ugyanez történik. Az
