Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 3. kedd (243. szám) - A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. számú törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
543 parlamentben, mint ahogy az is, hogy ön az előbb előrevetítette, hogy mi majd miről fogunk beszélni az ellenzéki erők részér ől. Lehet, hogy a hatvanas években ez jó módi volt, de most már lassan harminc éve elvileg rendszert kellett volna váltani, gyakorlatilag módszereket sikerült. Én nagyon bízom benne, hogy a rendszerváltás is bekövetkezik előbbutóbb. No, de visszatérve a t árgyra: magának a GVHnak a tevékenységéről is el lehetne mondani egykét misét, de azt kell mondjuk, hogy egyrészt ellenzéki képviselőtársaink részletesen tüzeltek ebben a fegyvernemben, LMPs képviselőtársam külön sajtótájékoztatót is tartott róla, ezért nem akarok részletesen belemenni abba, hogy milyen vádak merültek fel, miszerint a GVH saját autóvásárlásai kapcsán hogyan röpködtek a milliók - itt 18,2 millió van előttem a sajtójelentés szerint, de nagyon súlyos milliók , és arról sem akarok részletes en beszélni, hogy a Versenyhivatal állítólag évi 6 millió forintot fizet a Diplomata Magazinnak az Országgyűlés munkájának a figyelésére, amire egyébként vannak hivatott szervek, nagyon hozzáértő szervek itt a Házon belül is egyébként. Ha valaki Magyarorsz ágon profi sajtószemléhez akar jutni, akkor itt a Házon belül érdemes a hozzáértőkhöz fordulni, és professzionális anyagot fog kapni az asztalára, ezt nyugodtan elmondhatjuk. Tehát nem szeretnék magát a GVHt illető kérdésekre jobban összpontosítani, mert az éves beszámoló, az éves jelentés tárgyalásakor ezt azért meg szoktuk tenni, s ott azért valamifajta válaszok is szoktak születni. De arról mindenképpen beszélnünk kell, hogy a Versenyhivatal az előző egész lezárt évben összesen 5,4 milliárd forintnyi bí rságot rótt a kartellező és versenyjogot sértő cégekre. Ugyanakkor itt kettő csatlakozó adat legalábbis szemet szúró. Az egyik az, hogy a legtöbb jelzés lényegében a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos, a kartellgyanúk mintegy 6065 százaléka hasonló el járásokat illető, és itt is elsősorban az uniós finanszírozású programok azok, amelyek gyanúsak. Tehát az itt megforduló pénztömeg ismeretében az 5,4 milliárdnyi bírság, azt is mondhatom, hogy elenyészőnek tekinthető. Még az előző ciklus első felében GaudiNagy Tamás akkori képviselőtársamban volt nagyon erős ambíció, hogy a multinacionális cégek esetében a rájuk kiszabható bírságot emeljük meg, és ezt keresztül is tudta vinni ellenzékből. Emlékeim szerint öttízszeresére növekedett a lehetséges bírságok fe lső határa. De hát itt is elmondható az, hogy a GVH tevékenysége kapcsán elementáris az igény azt illetően, hogy a hatalmas közbeszerzési piac tengernyi visszaélése mentén elrettentő erejű bírságok szülessenek. Itt azt látjuk, hogy teljes kartellügyekben - a sajtójelentések leggyakrabban az úgynevezett sebvarróügyet emlegetik, aminek egészségügyi vonatkozása van - a hivatal összesen végül 270 millió forintos bírságot szabott ki, pedig hát a teljes „piacon” megforduló pénztömeg hatalmas nagy mértékű ehhez ké pest. Tehát nem biztos, hogy ez lesz az elrettentés első és legjobb formája, de nagyon szeretnénk, ha legalább közelítene afelé. A másik súlyos terület, ami egyébként abban a választókerületben is komoly problémákat okozott, ahol én indultam annak idején, tehát amelynek viszonyait a lehető legbehatóbban ismerem, ez pedig a fogyasztóvédelem konkrétan maga. (17.00) Ugyanis a GVH által lezárt összes ügy 40 százaléka közismert módon fogyasztóvédelmi tárgyú, és különösen, kirívóan sok panasz é rkezett az úgynevezett állapotfelmérési, termékbemutatókat illető esetek kapcsán, amelyek szabályozását mind a kormány, mind az idekapcsolódó szervek évek óta tologatják maguk előtt, felháborító módon. Nálunk, Óbudán úgy sikerült ezeket az idős embereket á tverő és egyébként nagyon aljas termékbemutatókat megakadályozni, hogy saját aktivistáink, tagtársaink beültek ezekre az eseményekre, és ha úgy tetszik, akkor széttrollkodták őket. És mivel senki más nem jelzett, pedig kellett volna a jegyző irányába, az ö nkormányzat irányába jelezni a szervezőnek, jeleztek a mieink, és nyilván a hatóságoknak is. Végül sikerült ezeket a rendezvényeket ellehetetleníteni. De nem várható el országos szinten, hogy mindenhol helyi civil aktivisták elérjék azt, hogy a hasonló átv eréssorozatok megszűnjenek. Tehát nyilvánvalóan itt nem lehet a GVHra hárítani a felelősséget. Kormányzati feladatkör lenne, az Országgyűlés dolga lenne keresztülvinni,
