Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 24. kedd (250. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1143 okozhat, hanem ugyanúgy az elvándorlás kérdésével és az elvándorlás negatív következményeivel kell számolnunk mind Bulgáriában, mi nd Magyarországon. Éppen ezért örömteli számomra az, hogy Bulgária országként szinte elsőként csatlakozott a béruniós kezdeményezésünkhöz. Magyarországgal ellentétben egyébként Bulgáriában pont egy kormányzati feladatokat is ellátó párt és annak ifjúsági s zervezete volt az, amely csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Tehát ott nem a kormány ellenállásába ütközik ez a kezdeményezés, hanem a kormány pont hogy támogatja ezt a kezdeményezést. Ezt intő példaként szeretném mondani a magyar kormánynak is, hogy ál ljon a béruniós kezdeményezésünk mellé, és a bolgárokkal és a többi nemzettel együtt közösen küzdjünk az azonos bérekért Európában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönjük szépen. Fónagy János államtitkár úrnak adom meg a szót. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Csak jelezni szeretném, hogy a kormány a magyarbolgár barátság napjával kapcsolatban szószóló úr korábbi felszólalása kapcsán már reagált. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönjü k, államtitkár úr. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy a mai nap folyamán már elhangzott a dev izahitelkárosultak kálváriájáról szóló sorozatunk folytatásaként, bizony akkor, amikor ’56 hős harcosainak évfordulóját ünnepeltük, erről emlékeztünk meg sokkal pontosabban szólva - hiszen azért pusztán ünnepnek nevezni a forradalom kitörését kicsit erős lenne, bár fideszes képviselőtársak ezt elkövették, de azért ilyenkor nemcsak a forradalom kirobbanásának napjáról emlékezünk meg, hanem bizony arról a brutális terrorról is, ami utána következett , azt látjuk, hogy a héten egy nagyon furcsa, szimbolikus eseményre kerül sor, azaz remélem, hogy nem kerül sor, ugyanis egy ’56os harcost és családtagjait kívánnak kilakoltatni otthonából. Nyilván a konkrét ügy hátterének ismertetésétől most megkímélném azt az államtitkárt, akit egyedüliként hagytak itt mindenf éle témában napirend utániakra válaszolni, hiszen az Orbán Viktor által kijelölt miniszternek már elmondtam ezen ügy hátterét, és el is küldtem számára a meghívót azzal a felhívással együtt, hogy igyekezzen beavatkozni a család érdekében most csütörtökig. De azért azt el kell mondjam itt is, hogy ez a kormány ígért valamit, megígérte, hogy senkit nem hagy az út szélén, megígérte, hogy magyar családok nem kerülnek rendszerszinten tömegesen ilyen helyzetbe, mégis azt látjuk, hogy ebben az évben talán kilakolt atási rekordot dönt ez a kormányzat, tehát még az általam egyáltalán nem tisztelt és gazdasági vészkorszaknak tartott GyurcsányBajnaikorszakban sem találkozhattunk ennyi kilakoltatással, és nyilvánvaló módon a Fideszkormány első éveiben sem, hiszen a fe lpörgés később következett be. Sokszor szoktak visszautalni kormánypárti képviselőtársak arra, hogy ez a problémakör azért alakult ki, mert a balliberálisnak nevezett kormányok gyakorlatilag futtatták ezeket a hiteltípusokat, belekényszerítették a lakosság ot ebbe. A helyzet az, hogy a folyamatábra egy kicsit korábban kezdődött el, ugyanis 2001ben - emlékezzünk, hogy ki kormányzott akkor - vált lehetővé a szerződések egyoldalú módosítása olyatén módon, amiből aztán a banki visszaélések tömege következett. S azt is látjuk, hogy bár 2001et követően 9 évvel később kormányra került újra a FideszKDNP, mégsem látta be saját tévedését, nem módosította ezt a rendszert olyan irányba, hogy ezek az egyoldalú szerződésmódosítások teljes mértékben kizárhatóak legyenek. (15.40)
