Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
992 struktúra. Alapvetően odatesz, ahol már van, a fillér o dagurul, ahol a garast találja, és nem tudja semmiképpen felzárkóztatni azt a leszakadó magyar gazdasági réteget, a kis- és közepes vállalkozásokat és a vidéket, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. De még mindig a jegyzetembe bele nem nézve, csak Lázár Ján osra reagálva: miniszter úr azt mondta, a három legfontosabb kérdés, amire választ kell kapni, hogy mikor, hogyan, kinek adjuk oda ezeket a támogatásokat. Ezt mondta, ez a három a legfontosabb. Én tényleg anélkül, hogy ezen gondolkoztam volna sokat, azt mo ndtam, hogy miért nem az a legfontosabb, hogy mire adjuk oda, annak milyen társadalmi haszna van, és hogyan térül meg. Miért az a legfontosabb, hogy mikor meg kinek? Önök gyakorlatilag a pályázati rendszerben a pénz elköltését használják indikátornak, azt mondják, hogy minél gyorsabban költünk el minél több pénzt, az annál jobb. Milyen butaság ez? Milyen pénzügyi szemlélet az, hogy el kell költeni a pénzt jó gyorsan, mert az jó lesz? Szó nincs róla! Csak az elmúlt kéthárom hetet nézzék meg, itt a parlament ben, ami történt: Tiszakastély vagy a Grassalkovichkastély. Tökéletes példája a Grassalkovichkastély, Hatvan. Egy csodás, egy, a nemzet örökségét képező, csodás műemlék épület, nagyszerűen felújítva, többmilliárdos támogatással Hatvannak odaadva. És mi történik a felújítás után egykét évvel? Rájönnek, hogy nem tudják fenntartani. Olyan fejlesztések sokaságát fizették ki, ami soha az életben nem lesz gazdaságilag önfenntartó, soha az életben nem fog nyereséget hozni. Miért nem az az elsődleges szempon t, hogy ezek a támogatások, amikről beszélünk, valamilyen formában hozzák lehetőség szerint azt a beruházást, amit az Európai Unió vagy akár a magyar adófizetők ebbe befektetnek? Egyetlenegyszer elmondtam már a magyar parlamentben, bocsássanak meg, hogy sa ját magamat ismétlem, csak egy nagyonnagyon kedves tanulmány, ami pont az uniós források felhasználásáról szól, az a Burgenland felzárkóztatásával kapcsolatos tanulmány, amit 1995től kezdve egy közgazdász egyetemi brigád vizsgált, és utána a burgenlandi irányító hatóság nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója volt az, aki összefoglalta. Ez a magyar határral szomszédos osztrák tartomány, Ausztriának a Szabolcs megyéje, tehát a legkeletibb szegmens, a legfélreesőbb, legszegényebb és a legtöbb problémáv al. Az osztrák tartomány 20 év alatt tette meg azt az utat, amiről beszélünk, és egy főre jutóan ugyanannyi támogatást kapott, mint Magyarország, tehát nincs különbség Burgenland és Magyarország között e tekintetben. A fejlődő Ausztria vezető régiójává vál t ez alatt a két évtized alatt, és gyakorlatilag a 280 ezer fős tartomány 2,2 milliárd eurós európai uniós támogatásból megvalósította azt, hogy jelen pillanatban minden egyes euróhoz, ami a gazdaságban zajlik, minden harmadik eurónak már köze van ahhoz, a mit az Unióból felhasználtak. Ehelyett Magyarországon csináltuk a törpekilátókat meg csináltuk az összes ilyen emlékezetes dolgot, amiről gondolom, hogy már nem kell hosszan beszélni, hiszen ha csak a játszótérbotrányokról beszélek, vagy arról beszélek - e zt nem én mondom, hanem a Blikk írta ezt a címszót , hogy Voldemort felesége két év alatt negyedmilliárdot keresett; vagy ott voltak mellette a programok. Nem szeretnék ilyen bulvárlapot idézni, de ha megnézik azt, hogy mi történt gyakorlatilag az összes többinél, ott van a Szabó Zsolt érdekeltségébe tartozó tanösvényrendszer lezárva, ott van gyakorlatilag a bringás kilátó Tiszafüreden, szintén egy szimbolikus dolog, ami soha az életben nem fog nyereséget hozni. Tehát létrehoztak valamit, amit utána el s e tudtak kezdeni üzemeltetni. Utána ott van a rakamazi turisztikai projekt, ahova nem győzték a közpénzt még betolni, hogy egyáltalán ne boruljon össze, ott volt külön egy ravatalozó szintén Rakamazon. Tehát hosszanhosszan mondhatnánk azokat a fejlesztése ket, amik Magyarországon az életben nem fognak nyereséget termelni, és soha nem fogják azt megvalósítani, hogy az uniós források a támogatások lejártát követően a magyar állampolgároknak jobb életminőséget, több jövedelmet és biztosabb megélhetést teremtse nek. Márpedig ameddig ezt nem teremtjük meg és az uniós minimálbér nem lesz Magyarországon elfogadott, addig csinálhatnak bármilyen programot, igenis a fiatalokat el fogja szipkázni az az életminőség, amit NyugatEurópa biztosít. Mindaddig, amíg nem lehet itt egy szakmunkásnak ugyanannyi bért keresni, mint tőlünk nyugatra, addig önök küzdeni
