Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
993 fognak az önöket követő kormányokkal együtt azzal, hogy milyen szakemberhiány van Magyarországon. Nyilvánvalóan ez alapvetően eldönti Magyarországnak a sorsát. Miniszte r úr még beszélt arról, hogy a központosítás mekkora kockázatot rejt. Azt mondta miniszter úr, hogy az Európai Unió bürokratái akarják egy főosztályvezetői szinten majd eldönteni, hogy Magyarországon milyen fejlesztéspolitika történjen. Megmondom őszintén, hogy ez egy aggasztó folyamat, csak nekem - mint korábbi gyakori pályázatírónak vagy mint egy vidéki lakosnak - legalább ekkora aggodalom az, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak egy főosztályvezetője döntse el a támogatásokat, vagy esetleg az államtitkára d öntse el. Mindaddig, ameddig nem tudják levinni olyan szintre a döntéshozást, hogy szakemberek bírálják el a pályázatokat, akik megnézik azt, hogy ezeknek milyen lesz a jövedelmezősége, vagy nem vonják be a helyi közösségeket, addig ez politikai pénzosztog atás lesz, amit nem önök kezdtek, tehát félreértés ne essék, nem fogom azt állítani, hogy ez az önök innovációja, hiszen korábban is volt hasonló tendencia erre, csak éppen nem fog soha megvalósulni az, hogy olyan fejlesztéseket valósítsunk meg, amelyek al apvetően a magyar emberek érdekeit képviselik. Nem csodálkozom, nemrég beszélgettem egy pályázatíró cég munkatársával, aki azt mondja, hogy lényegesen jobban szeretik az Unióban elbírált pályázatokat, a közvetleneket, mert az objektív. Vajon mikor valósul meg Magyarországon az, hogy objektív pályázati rendszerben ne az döntsön, hogy egyegy településen milyen a polgármester pártállása vagy éppen a vállalkozónak az érdekeltsége? Azért nagyon fontos, hogy erről beszéljünk, és lehetőség szerint nyíltan kitegyü k ezt, mert gyakorlatilag önök amellett, hogy gazdaságilag szétszakítják ezekkel a forrásokkal az országot, szétszakítják politikailag és társadalmilag is, hiszen a magyar választók sokaságát, akiknek fogalmuk nincs, hogy mi zajlik a parlamentben, és telje sen jogosan utálják a politikát és a politikusokat, belekényszerítik egy olyan helyzetbe, hogy az élete, a jövője, a megélhetése azon múlik, hogy milyen politikai kapcsolatokkal rendelkezik a város vezetője. Van egy másik nagyon szomorú tendencia, ami szin tén jellemzi most Magyarország pályázati rendszerét, amivel érdemes szerintem foglalkozni, ez pedig a meghirdetett pályázatoknak a kedvezményezetti köre. Önök gyakorlatilag nem tudják vezetni normálisan ezt az országot, szerintem ez teljesen világos tény. (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Nagyon szívesen. Ennek megfelelően az a meggyőződésem, az, hogy a kedvezményezetti körben a strukturális alapoknál egyre több helyen jelentek meg a kormányzati szereplők, és egyre magasabb arányban p róbálják meg önkormányzataikat, az állami intézményeiket a strukturális alapokból működtetni és fenntartani, ennél rosszabb nem is történhetne. Gyakorlatilag a legtöbb állami intézménytől olyan forrásokat vontak el, háttérintézmények sokaságából, beszélhet nék a nemzeti parki igazgatóságokról, ahol gyakorlatilag a normatív támogatások, agrártámogatások elvétele után a saját bevételeiket kellene kitermelni, ahol pályázati függőség alakult ki, és nem tudnak másképp működni. Ez azért fontos, mert ha elveszik a kis- és középvállalkozói szektortól a támogatást, ha nem adják oda azoknak az embereknek, akik helyi munkahelyeket teremtenének, és megpróbálják a saját múzeumaikat, a saját egyetemeiket, a saját természetvédelmi intézményrendszerüket, a múzeumhálózatoktól kezdve a kulturális szereplőkön át mindent függővé tenni az EUs pályázati rendszertől, akkor ez soha nem fog a valódi célcsoporthoz kerülni, emberek sokaságához. Nézzék el nekem, BácsKiskun megyei képviselőtársaim meg főleg nézzék el, az a saját személy es meggyőződésem, hogy egy jól szervezett bűnözői csoport elfoglalta a magyar jogalkotást és a magyar kormányzatot, és gyakorlatilag semmi más nem történik itt, mint az, hogy a közpénzt hogyan lehet kiszivattyúzni. Azért vagyok tisztelettel sokuk iránt, me rt fogalmam nincs soha, hogy ki van benne a buliban, ki az, aki nincs benne, tehát nem akarom senkire azt mondani, hogy mind bűnösök, de alapvetően az irány az, hogy a közpénzek hogy folyjanak el, és hogy menjenek magánzsebekbe. Az európai uniós pályázati rendszer jelenleg ezt a célt szolgálja csaknem kizárólagosan, és nagyonnagyon kevés az az igazán örvendetes és jó program, amire érdemes feltekinteni.
