Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 31. szerda (230. szám) - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
3574 hogy a taót adó vállalkozások már évek óta egy adott összeget szánnak taotámogatásra, viszont az azt megszerezni kívánó klubok száma növekszik. Magyarul, ez azt jelenti, hogy a taoforrásokért - azért láthatjuk, hogy a taoforrások szinte az egyedüli támogatási forma a sportban, de legalábbis a legnagyobb , ezért a forrásért, ami nagyjából évek óta fix, egyre több klub áll sorba, tehát magyarul, egyre nagyobb lesz a klubok közötti verseny. Azt gondolom, hogy a képviselő úr felvetése jogos, hogy egyébként jobban oda kell figyelni a bevételekre, a reklámbevételekre, a merchandisingra, ez igaz, de én azt gondolom, hogy az nem állja ki a valóság próbáját, hogy pusztán a tao léte elkényelmesítené a klubokat, hiszen mondom, azt látjuk, hogy növekvő a klubok száma, a taotámogatás meg ugyanaz marad, tehát egyre nagyobb verseny lesz a taotámogatásokért. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy mindazokat a felvetéseket, amiket elmondott, érdemes megvizsgálni. Egyébkén t azt is szeretném elmondani, hogy bár nem láttam a Jobbik módosító indítványát, de amit a képviselő úr elmondott, azt egyébként még meggondolásra alkalmasnak is tartom. Mindent egybevetve tehát én örülök annak, hogy abban egyet tudunk érteni, hogy a tao a magyar sport érdekét szolgálja, és ezt támogatandónak tartja mindenki, ahogy azt is, hogy a röplabdát mint sportágat beemeljük a látványcsapatsportágak közé. Azt gondolom, hogy sokkal több ilyen szakmai vitára lenne szükség. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából ugyancsak ismételt felszólalásra Szilágyi György képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr! SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, el nök úr. Hollik Istvánra - igen, a társadalmi haszonra gondoltam, és nem csak az egészségügyire, de valóban, az egészségügyre van a legnagyobb hatással egyébként, hiszen egy egészséges társadalomban sokkal kevesebbet kell költeni egészségügyre, mint egy nem megfelelő társadalomnál. De egyébként az előbb még a reagálásban el is felejtettem mondani, hogy az ön felszólalásában… - ja, igen, most mondta, hogy családfa. Nem vagyok kíváncsi a családfájára, attól megihatunk egy kávé t nyugodtan, nem vagyok én kíváncsi a családfájára, pontosan tudom, hogy Dömötör Csaba az ön sógora, most ezen nincs mit különösebben átbeszélni még. Tehát a piacra lépés is, az előbb, amit mondott, és ez is a negatív… - és én ezekkel nem értek egyet. Amik or azt mondja ön, idézett, hogy mérték az edzettségi szintjét az iskolásoknak, és hogy mennyire el vagyunk maradva. Képviselő úr, öt éve, önök öt éve bevezették a mindennapos testnevelést. Jelen pillanatban már teljes mértékben, tehát a felmenő rendszer el ért oda, hogy a 201516os évben már minden osztályban mindennapos testnevelés volt. És itt tartunk? Hát akkor valami rosszul működik! Nem az a baj, és még egyszer mondom, nem az a baj, hogy most a mindennapos testnevelésről beszélünk. Én azt mondom, hogy igen, a Jobbik is támogatta, hogyne kellene a mindennapos testnevelés. Csak mi történt a mindennapos testnevelésnél is? Ezt jeleztük a taónál is egyébként. Hogy van egy nagyon jó ötlet, amit egyébként átgondolatlanul, koncepciótlanul és nem megnézve normál isan azt, hogy vane erre megfelelő infrastruktúra, bevezetünk, és utána azon csodálkozunk, hogy ez nem hozott eredményt. Attól nem fog a gyerekek edzettségi állapota növekedni, hogy mondjuk, mit tudom én, a folyosón ugrálnak leföl, mert nincs, mondjuk, t ornaterem, de meg kell tartani a mindennapos testnevelést. Vagy beülnek, és néznek egy filmet, mert hallottam olyan iskolákról, ahol sportfilmet vetítenek, mondjuk, a gyerekeknek. Attól nem fog nőni az edzettségi állapota. Tehát nem a mindennapos testnevel és bevezetésével van a probléma, hanem a megvalósítással. Itt is azt mondtuk. Nem a taóval van a probléma, hanem a megvalósítással, és azzal, hogy mi nem látjuk, én személy szerint nem látom azt a koncepciót, azt a hosszú távú sportkoncepciót a
