Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3278 tagjának megélhetését is biztosítva. És szóba kellett állni a civil szervezetekkel, azokkal a civil szervezetekkel, akik a saj át közvetlen környezetükben fontosnak tartották azt, hogy valami elmozdulás legyen, valami kitörés legyen, mert ők azt mondták, hogy ott szeretnének élni, és azt szeretnék, hogy a gyerekeik és az unokáik is ott éljenek. És akkor létrejött egy olyan szövets ég, az ÁltalÉr Szövetség - ami a tájat keresztülszelő legnagyobb folyó, végül is egy ér, amely viszi a vízgyűjtő terület vizét egészen a Dunáig , és ebben a szövetségben megfogalmaztuk a legfontosabb célokat, elsajátítottuk a szükséges tudást. Voltak oly an elődök, akik ott születtek vagy ott éltek és ott dolgoztak, akikre érdemes volt odafigyelni. Közigazgatásszervezésben Magyary Zoltánra, innováció területén Bláthy Ottó Tituszra vagy Öveges professzorra, aztán a fenntartható vízgazdálkodás és agrikultúr a területén Mikoviny Sámuelre, akit Selmecbányáról is ismerünk, aki Tatán az Esterházyuradalomban töltött el jó néhány esztendőt, és a mocsárvilágból egy gyönyörű szép, tervszerűen kialakított halastórendszerrel járult hozzá a térség fejlődéséhez, az urad alom fejlődéséhez, öntözhető gyümölcsösöket hoztak létre. Tehát amikor megvan a természeti erőforrás, megvan a cél, megvan a tudás és megvan az érték- és érdekszövetség, akkor el lehet indulni, és akkor lehet nézni azt, hogy milyen külső forrásokat lehet m egszerezni a belső meglévő bevételeket kiegészítendő. Nem mindig álltak rendelkezésre ilyen források! Az a helyzet, hogy 1990 óta végzem ezt a fajta közösségi munkát, 2010 után jöttek be azok a fejlesztési források, amelyeket be lehetett illeszteni azokba a mozaikszerű kis lukacskákba, ahonnan még az a fejlesztés, az a szolgáltatás, az az infrastruktúraelem, legyen az fizikális, legyen az szellemi infrastruktúra, hiányzott. Az ipari park fejlesztése mellett, ami a legfontosabb volt számunkra, oda kellett f igyelni ahhoz is, hogy a környezet rehabilitációja is megtörténjen. De ha már az ipari parknál tartunk, három ipari park található a Tataimedencében: Oroszlány - egyébként szocialista vezetésű város, lehet vele együttműködni, a városvezetéssel , Tatabány a és Tata, három ipari park. Ma már visszapótoltuk azokat az elveszett munkahelyeket, amelyeknek elszenvedtük a hiányát a kilencvenes évek elején, és olyan nagy hozzáadott értékű tevékenységek kerültek meghonosításra, amelyek, én azt mondom, hogy vetekszen ek ma már akár a debreceni vagy akár a győri ipari kultúrával. Ki a fene gondolná azt, hogy Tatabánya Magyarország egészségügyi iparának a zászlóshajója? Márpedig ez így van. Szükség volt ahhoz, hogy olyan kutatásfejlesztés kerüljön be, ahol biológusokat foglalkoztatnak, száz diplomás biológust kellett fölvenni az elmúlt években annak érdekében, hogy orvosi reagensek előállításához szükséges, megfelelően felkészült munkaerő legyen. És egy részük jött a térségből, egy másik részük Budapestről, a harmadik ré szük az ország különböző pontjairól, és nagyon sokan jöttek vissza kalandból Magyarországra, mert azt mondták, hogy van értelme ilyen innovatív közegben munkát vállalni és dolgozni. De ettől még nincs kolbászból a kerítés. És ha valaki azt gondolja, hogy e gyegy lépéssel előrébb tudott jutni, és alapszinten tudta az ott élő emberek megélhetését biztosítani, akkor az tévúton jár, mert az kevés. Igaz, hogy az sem helyénvaló, ahogy Korózs képviselőtársam pontos adatokat hozott, csak azt egy két évvel ezelőtti vitában kellett volna elmondania, mert 2015ös átlagjövedelmekről beszélt, tehát megnéztük, itt megnéztem, és 2015ös átlagjövedelmekről beszélt, és nem bruttóról, hanem nettóról. De egyébként igazat mondott, csak nem tette hozzá, hogy egy más idősávból és másként számolva kell értelmezzük. De ezzel együtt azt mondom, hogy tényszerű, és lehet vitatkozni erről is. De egy biztos, hogy a mai átlagjövedelmek sem elegendőek ahhoz, hogy minden tekintetben lehessen biztosítani az elveszett fizikai erő pótlását, a megromlott egészségi állapot helyrehozatalát, a folyamatos tanulás költségeit, a gyermekek vagy az unokák iskoláztatását. Hát persze, ezt nem lehet. Tehát itt is kellett két és fél évtized ahhoz, hogy el tudjunk jutni odáig, hogy alapszinten meglegyen a bi ztonság. És akkor ehhez mit kellett még tenni? Éltünk a pályázati lehetőségekkel, ha volt. Rendbe raktuk a hulladékgazdálkodást regionális szinten, 85 település részvételével, mert annak semmi értelme nincs, hogy akár egy város vagy kéthárom kisebb város saját maga nekiálljon, és ilyen
