Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3218 tanyán való léthez, a kisfaluban való megélhetéshez az is hozzátartozik, hogy az ember ott biztonságban érezze magát, és biztonságban tudja a szeretteit. Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy ma községben és nagyközségben 2,9 millió ember él, a városban lakók száma 5,2 millió, tehát 3, illetve 6 milliós arány van. Nyilvánvaló, hogy a városok fejlesztése és az urbanizáció egy nagyon fontos kérdés. Távol van még az az időszak, amikor a nyuga teurópai életformához hasonlóan azt lehetne mondani, hogy minőségi életet csak vidéken lehet élni. Nagyon sokan ma úgy gondolják, hogy minőségi életet kisebb vagy közepes méretű városokban lehet alapvetően élni. El kell jutni odáig, hogy ezt pontosan láss uk. Természetesen nemcsak a településtípusban van különbség, Budapestmegyei jogú város, megyei jogú városközepes város, közepes városkisváros, hanem az országon belül is óriási különbségek vannak. Más dolog Győr megyében falun élni, és más dolog Szabolc sban vagy KeletBékésben falun lakni. Példának mondanám, hogy GyőrMoson megyében 2015ben a GDP, amit ott előállítottak, 2072 milliárd forintot tett ki. Ugyanebben az esztendőben Tolna megyében 577 milliárd volt az előállított GDP. A különbséget, azt gond olom, jól írja le. (Gőgös Zoltán: Abban még Paks is benne van!) A vidéki beruházások tekintetében 2015ben Budapesten 1265 milliárd forintnyi beruházás valósult meg, GyőrMosonSopron megyében 404 milliárd, Nógrád megyében pedig 57 milliárd forintnyi beruh ázás valósult meg. Ez rávilágít arra, hogy még országon belül is mekkora különbségek vannak, nyilván befolyásolva az ott élő emberek életkilátásait. Nem fogom elmondani részletesen, megkímélem képviselőtársaimat ettől, de a jegyzőkönyvhöz mindenképpen mell ékelni szeretném, elnök úr, hogy ajánlom képviselőtársaim figyelmébe Czettler Jenő gondolatait, aki kisgazdapárti képviselő volt és falukutatónak számít, Weis István történész gondolatait, de Győrffy István gondolatai a legbeszédesebbek. Mindhárman tulajdo nképpen azt vallják, hogy a nemzettudat, a nemzeti megmaradás, a kulturális identitás szempontjából a népi gondolkodásnak, a népi kultúrának, a földműves kultúrának Magyarországon olyan hagyományai vannak, amelynek a megőrzéséhez nemzetgazdasági és nemzets tratégiai érdek fűződik. Budapest a nemzet fővárosa, mint ahogy mondják, a vidék pedig a nemzet élettere, és ehhez szerintük is ragaszkodni kell, még akkor is, ha már a húszasharmincas években, majd később is az urbanizáció óriási kihívásokat jelentett. T ehát nem fogom most önöket a falukutatás és a falukérdés speciális szempontjaival és történeti analógiáival untatni. Ezzel szemben szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy mi a következő évtized fontos kihívása a vidékfejlesztés területén. Először is 1990ben a tavaszi választás idején azzal a céllal vágtak bele az akkori demokratikus politikai pártok a megmérettetésbe, hogy mindannyian vidéki középosztályt ígértek. Kérdés az, hogy az elmúlt 25 esztendőben a vidéki középosztály kialakítására sor kerülte, illetve a vidéki középosztály kulturálisan, társadalmilag és gazdaságilag milyen erőt képvisel. Úgy gondolom, ma is aktuális az, hogy mindannyiunknak e Házban az az érdeke, hogy vidéken erős, nemzeti, patrióta gondolkodású középosztály legyen, és a társada lmi csoportok közül a középrétegek megerősítéséhez komoly nemzetgazdasági érdek fűződik. Fontos kérdés, hogy vajon a fiatalok számára egy kistelepülés, egy vidéki település milyen lehetőséget biztosít, milyen megélhetési, milyen boldogulási lehetőséget biz tosít. Ma a legnagyobb veszteség ezeket a településeket abban éri - és nyilvánvaló, hogy az ország állapotával kapcsolatban ellentmondásos benyomást tartalmaz az a helyzet , hogy miközben a számok jónak tűnnek, egy nyugdíjas azt látja, hogy az utcában már alig lakik fiatal, nincs gyerek. Márpedig nagy kérdés, hogy azon a településen, ahol tíz gyerek születik, milyen jövője van a közösségnek. Ha nincs egy osztálynyi, 2030 gyerek, aki egy évben megszületik, ez felvet nagyon súlyos kérdéseket a jövőre, a fia talok jövőjére, illetve a vidéki fiatalok jövőjére vonatkozóan is. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
