Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3219 Az előbb már említettem a helymegtartó képesség és az életminőség növelését. Az életminőséget azért hozom szóba, mer t Magyarországon 2004 óta az Európai Unióhoz viszonyítva a kereseti különbségek nem csökkentek, tehát ugyanolyan távolság választja el ma az Európai Unió nyugati országainak átlagfizetését a magyar átlagfizetésektől, mint ami elválasztotta 2004ben. Ezzel versenyezni nagyon nehéz lenne, és nincs is realitása annak, hogy a következő néhány esztendőben a bérkülönbség radikálisan csökken. Folyamatosan korrigál, de radikálisan nem csökken. Ezért meggyőződésem szerint a kormánynak az a politikája, hogy területfe jlesztés, vidékfejlesztés, településfejlesztés tekintetében decentralizálta az európai uniós forrásokat, nemcsak a „Modern városok” program keretében, hanem 19 megyének is biztosít 1200 milliárd forintot, valamint tervezi a kormány, hogy a 10 ezer fő alatt i települések számára speciális programot indít, meggyőződésem szerint egy jó kezdeményezés azért, mert életminőségjavító beruházásokkal tudunk versenyezni azzal a hívószóval, amit a nyugateurópai gazdasági piac jelent. (15.00) Azt ritkán mondják el a ny ugati gazdasági elemzők, hogy azzal a munkaerőpopulációval, amelyet elvittek Lengyelországból, elvittek Szlovákiából, elvittek Csehországból és elvittek Magyarországról, mennyit nyert NyugatEurópa. Valljuk be, hogy az elmúlt öt évben a nyugateurópai ver senyképességhez, gazdasági növekedéshez döntő mértékben járultak hozzá darabszám, fizikai, szellemi teljesítmény alapján, milliós nagyságrendben azok a munkavállalók, akik a szabad munkaerőáramlás keretében elhagyták Magyarországot és az előbb említett kö zépkeleteurópai országokat, és elmentek Nyugatra dolgozni. Ez ott gazdasági előnyként jelentkezik, itt pedig hátrányként érezteti a hatását társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. Ennek a folyamatnak az egyik megfordítási lehetősége nyilvánvalóan a bérkü lönbségek csökkentése, másrészről pedig az életminőségnek az erősítése. Tehát igenis olyan kormányzati politikát kell folytatni, amely minden kistelepülésen megpróbálja a boldogulás lehetősége mellett a jó minőségű élet lehetőségét garantálni. Természetese n Magyarországon arra is vannak kutatások, hogy ha valaki kistelepülésen lakik, hányan tudnak helyben munkát vállalni, és hány embernek kell a munkaerőmobilitást biztosítani. Ezért példának okáért ha megkérdezi azt az LMP frakciója, hogy a vidékfejlesztés nek, a vidéken boldogulásnak és megmaradásnak mi az egyik föltétele: például praktikusan mikroszinten a munkába járás föltételeinek a biztosítása és garantálása. Mert ha a közeli településen egy fiatal munkavállaló munkát kap, hogy oda ne kelljen beköltözn ie, nyilván a gyerekei és a saját maga jobb boldogulása érdekében, csak akkor kerülhető el, ha az adott faluban, ami egy nagyobb település vonzáskörzetébe, a 197 járási körzetbe tartozik, ott is részben jó infrastruktúra van, jó szolgáltatások vannak, és a munkába járás megoldott. Tehát vannak meggyőződésünk szerint világos, egyszerű és praktikus dolgok, amelyeknek a megoldásával vagy amelyeknek a segítésével és fejlesztésével elkerülhető az, hogy a nagyobb települések, akárcsak a járási központok - mi a ko rmány politikája? 197 járási központ fejlesztésére kerül sor. Hallják sokszor az EMMItől, ott épül majd uszoda, ott épül tornaterem, tornacsarnok, ugyanakkor ez azt jelenti, hogy a járásban, a mikrotérségben élők is döntő mértékben a járásközpont felé moz dulnak először, majd onnan a megyeközpontba vagy a térségi központba, és onnan Budapestre vagy adott esetben már az országhatárt átlépve. Hogy ez a folyamat fékezhető legyen, részben ajánlatot kell tenni, ami az életminőséget illeti, másrészről pedig bizto sítani kell a munkába járás föltételeit, ami előrevetíti, hogy a teljes közlekedési ágazat jelenlegi teljesítményének a fölülvizsgálatára szükség van. Ez jelenti a Volán, a MÁV és a teljes közösségi közlekedés sorsát és jövőjét, hogy vajon ezek az állami s zolgáltatások hogyan biztosítják a helyben maradást, vagy éppenséggel hogyan sodorják az embert abba az irányba, hogy feladja az ingázást, és arra kényszerítse, hogy legalább egy járási központba vagy térségi gazdasági központba költözzön be. Ezért nagyon fontosnak gondolom az egyenlő lehetőségek és az egyenlő hozzáférés elvének érvényesítését a közösségi szolgáltatásokban,
