Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
289 A mostani törvényjavaslat is egyértelműen arról szól, hogy a munkavállalók kárára történő cselekedetet hajtanak végre, ráadásul mindezt úgy teszik, hogy a kiszolgáltatott munkavállalón túl másokat i s veszélyhelyzetbe sodornak vagy sodorhatnak. Ez elfogadhatatlan, megengedhetetlen, és használhatnék ettől sokkal durvább jelzőket is. Ez az aljasság határát súrolja. Egyszerűen azért, mert ott spórolnak vagy akarnak spórolni, mondjuk, az állam által működ tetett cégek vonatkozásában, ahol nem spórolni kell, hanem a biztonság érdekében fedezetet kell nyújtani, és mindenütt másutt, ahol pedig oda kellene figyelni - mondok példát rá, hogy világos legyen , mondjuk a közbeszerzések tekintetében, ahol nem néhány tíz millió forintról, hanem tízezer vagy húszezer millió forintos döntésekről esik szó, ott köztudottan a közbeszerzések egyharmada egyszereplős érdekes módon. És érdekes módon magához a Fideszhez, a mai kormányzó pártokhoz köthetők azoknak a sokasága, ak ik ebben a történetben, ebben az egyszereplős közbeszerzési eljárásban nyerik ezeket a hatalmas pénzeket. Nem egy vizsgálat támasztja alá, hogy ezen közbeszerzések keretei között 20 meg 30 százalékos túlárazásokkal találják magukat szembe az érintettek. (D r. Vas Imre: OLAFjelentés!) 20 meg 30 százalékos túlárazások vannak. (Dr. Vas Imre: OLAFjelentés!) Ott a gond… Nyomja meg azt a gombot, képviselőtársam, kérjen szót… ELNÖK : Képviselő úr, ez majd az én feladatom, és én ezt meg is teszem. Ön csak folytassa , de arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a rendes vezérszónoki felszólalásban a nyolcadik percben tért rá csak ténylegesen a törvényjavaslatra. Most is odafigyelek. Ugyan értem, hogy általános vitáról van szó és sok mindent el kell mondani, de arra k érem, hogy arról beszéljen, ami a törvényjavaslatban van. Köszönöm. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Elnök úr nagy tisztelettel köszönöm a vélekedését, az álláspontja rögzítését. Most a harmadik percben járunk, az elő bb a nyolcadik percig pedig végig a törvényjavaslathoz kapcsolódó eseti példát mondtam el. Ha figyelt elnök úr, akkor érezte ön is. Köszönöm szépen. Képviselőtársamat pedig, mondta, hogy figyelmezteti, de nem tette meg, ezért helytálló volt az én mondatom. Visszatérve a törvényjavaslathoz, a törvényjavaslat kapcsán tehát azt akarom mondani, hogy a buszsofőrök hiánya, a buszsofőrök hiányának a megoldása tekintetében a felvételek legalább két nehézségbe ütköznek, legalább kettőbe. Az egyik az, hogy bár ami ko rmányzati felelősség lenne, hogy mondjuk, ennek a fedezeti hátterét biztosítják, az legalább kétséges. A másik, hogy ha még lenne is kormányzati fedezet arra vonatkozóan, hogy száz, ötszáz, ezer buszsofőr felvételére sor kerüljön a közúti közlekedést érint ő 050 kilométeres távolságok vonatkozásában, amiről szól a törvény, akkor ma már szinte embert nem találnak, akit felvehetnek vagy felvehetnének, mert az elmúlt hét esztendőben 600 ezer ember elhagyta ezt az országot annak a gazdaságpolitikának az eredmén yeképpen, amit a Fidesz folytat, mert nem tudtak itthon megélni, mert nem kapták meg a tisztességes fizetésüket, mert a minimálbéres emberek öthat éven keresztül kevesebbet érő, kevesebb vásárlóerőértékkel bíró pénzt kaptak a kezükbe. Ez a politika nem s egítette azt a folyamatot, ami a problémák megoldását érinti; és a törvényi szabályozások sem, az a munka törvénykönyve sem, amely a kiszolgáltatottságot növelte. Ez a törvényi intézkedés abszolút módon a munkaadók előnyre szolgál, hiszen a rendelkezési id őre járó pótlék összegét, a díjazás összegét megspórolja a munkavállalókon. Azáltal, hogy azt a pihenőidőt, azt a 12 órás pihenőidőt kétfelé bonthatja, 3 és 9 órára, azt a helyzetet teremti meg, hogy az a 3 óra, amit egy adott műszakban letöltött 56 óra u tán kiadnak az embernek, ami arra alkalmatlan, hogy hazamenjen és visszajöjjön, nem a pihenést szolgálja; az elcseszett idő. Elcseszett idő az ő szemszögükből nézve, hiszen hasznosan nem tudja sem a családja, sem a maga javára kihasználni. És azt követően, amikor újra, ugyanazon a napon munkába kell állnia a csúcs második időszakában, akkor pedig azzal szembesül, hogy itt azt a köztes 3 órát senki nem
