Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
290 fizeti meg neki, a rendelkezésre álló díjazás tekintetében nulla forint az, amit ő kap, de ott kellett legy en. És mint ahogy mondtam, hajnalban 4 órakor felkelt, este 8 órakor jó esetben hazaérkezik, és menet közben azt a 3 órát sem fizetik meg a számára. (12.30) Ez szerintem abszolút módon az aljasság határát súrolja, és elfogadhatatlan. Bércsökkenéssel jár ab ban az országban, ahol nem bércsökkenést kell adni ezeknek az embereknek, hanem fizetésemelést. Beszélhetnek itt önök nagy általánosságban arról, hogy nőnek a bérek. Persze, persze, a bruttó bérek legkiváltképp, még azt is mondhatjuk, hogy a reáliák tekint etében is. De főleg azoknál az embereknél, akik egyszerű, kézzelfogható munkatevékenységet végeznek, ott ez már sajnos nem igaz, öthat éven keresztül csökkent. Az a baj, tudják, képviselőtársaim, hogy mindazok mellett, amiről itt beszélünk, még egyszer ha ngsúlyozom, nemcsak az érintett ember van kizsigerelve, hanem az általa Aból Bbe eljuttatott emberek sokasága is veszélyhelyzetbe kerül, az ő biztonságuk is kérdőjelessé válik. Az utasok biztonsága is kérdőjelessé válik, akkor, ha nem kipihent buszsofőrö k szállítják őket. És a munkakörülmények egyértelműen romlanak, a biztonság tekintetében vagy épp az egészség megromlását érintően is az ilyenfajta „szervezések” nem segítik a dolgokat. Ez kizsákmányolás. Persze, már láttunk ilyet, mert hát akkor, amikor 2 012ben Mészáros a tevékenysége alapján 800 milliós osztalékot vett fel, akkor 225 munkaadójának ugyanabban az évben 157 millió bért fizetett ki összesen. 800 millió osztalék valakinek, az általa foglalkoztatott embereknek, akik ezt a tevékenységet gazdasá gilag megalapozták, 225üknek meg összesen 157 millió forint. A példák megvannak, lehet erre az állami cégek keretei között is tervezési folyamatot indítani, csak azt gondolom, nem célszerű, főleg nem azokban az esetekben, ahol mások biztonsága forog kocká n. Tudják, amikor munkaszerződéseket kötnek, akkor a munkaszerződésekben a munkaidőre vonatkozó meghatározások, megállapodások alaptételként fogalmazódnak meg. A munkaszerződések enélkül nem léteznek. A munka törvénykönyve szerint, még a mai szerint is, am it, mint mondtam, 2011ben olyanná tettek, hogy kiszolgáltatottabbá váltak a munkavállalók, még ebben a törvényben is a pihenőidőket, a munkaidőnek az egyes munkanapon belüli elosztását érintően vagy a munkarendet érintően, a szerződéses munkavégzés tekint etében és sok minden egyéb másban, a rendelkezésre állás szabályai vonatkozásában is egyértelműsítették - ez nagyon csúnya szó volt, egyértelművé tették. Na de most ezt akarják felrúgni, most már ebből is ki akarnak lépni. Most már ezt a kiszolgáltatottság ot is növelni kívánják. A pihenőidő nem mást szolgál, az a munkavállaló felfrissülését, az új energiákkal való feltöltődés lehetőségét, mondhatnánk, nagyon sok mindent szolgál. Ebben a verzióban, amit önök a Parlament falai között most megjelenítettek, ez nem teremthető meg. Persze, vannak olyan élethelyzetek, amikor bizonyos értelemben ki kell lépni az általános szabályozás keretei közül, de nem generálisan, még egyszer mondom; nem generálisan és nem olyan esetekben, amelyek mások életére mértékadó kihatás sal bírhatnak. Tudják, két egymást követő munkanap tekintetében az általános munkaügyi előírások vonatkozásában 22 óra pihenőidőnek rendelkezésre kell állni. Ha csak logikailag végigfuttatják azt a történetet, amiről beszélünk, akkor borul a dolog, nem csi nálható meg. Ahhoz, hogy ez realizálható legyen, új munkavállalók sokaságának felvételére van szükség, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni, amit meg kell fizetni, hogy vonzóvá váljon, és akkor ennek a feltételeit meg lehet teremteni. De a mai gyakorla t, úgy látom, nem erről szól. És van olyan szabályozása is a munka világának, ami arról szól, hogy például a fiatal munkavállalókat jó értelemben vetten „kímélni” kell. A fiatal munkavállalók esetében legalább napi 12 óra pihenőidő biztosítása kötelező. Ho gyan gondolják ezen keretek betartását? Még egyszer, mi a helyzet a munkahelyre történő utazással meg az onnan történő hazautazással, az átadás időtartamával és sok minden egyéb mással? Ezek nem számítanak bele a pihenőidőbe, de abból az időtartamból veszi k el azt a lehetőséget, hogy tényleg pihenéssel töltse az érintett az idejét.
