Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 21. kedd (200. szám) - A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - CZERVÁN GYÖRGY, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, a napirendi pont előadója:
226 A tisztán hazai forrásokból működő agrárkárenyhítés a mezőgazdasági kockázatok széles körét fedi le. Aszály, belvíz, fagykár, jégeső, felhőszakadás, vihar és mezőgazdasági árvíz. A rendszerben részt vevő termelők száma jelenleg közel 74 ezer. Ennek megfelelően a kárenyhítésbe bevont területek nagysága is jelentős, 2016ban 3,7 millió hektár. A termelőknek fizetendő kárenyhítő juttatás f edezetét biztosító Kárenyhítési Alap jelentős forrásokkal rendelkezik ma már akár egy természeti csapásokkal sújtott rendkívüli év támogatási igényeinek kielégítésére is. Kárenyhítő juttatás jelenleg azon károsultaknak ítélhető oda, akik egyéb feltételek t eljesítése mellett 30 százalékot meghaladó terméskieséssel és 15 százalékot meghaladó üzemi szintű termelésiértékcsökkenéssel érintettek. A mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer második pillérét jelentő, uniós társfinanszírozású mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás iránt a termelői érdeklődés folyamatosan nő. Míg a támogatási program 2012. évi indulásakor a mezőgazdasági díjtámogatott biztosítások díjállománya összesen másfél milliárd forint volt, a támogatást pedig 1600 termelő vette igénybe, addig 201 6ban már 7,8 milliárd forint díjállományról és 11 200 támogatott termelőről beszélhetünk. (17.20) A két pillér szervesen kiegészíti egymást, hiszen a kedvezőtlen időjárási események hasonló kárai után fizetnek ellentételezést, ráadásul a termelő az első p illérben akkor kaphat teljes mértékű, vagyis maximum 80 százalékos kárenyhítő juttatást, ha megfelelő mezőgazdasági biztosítási szerződéssel is rendelkezik, enélkül csupán ennek az összegnek a felére számíthat. Mindazonáltal a mezőgazdasági kockázatkezelés i rendszer társadalmi gazdálkodói elismertségét kizárólag a folyamatos, a termelői igényekkel és az uniós szabályokkal is összhangban lévő fejlesztésekkel lehet fenntartani. Jelen módosítások is e célok mentén születtek. A javasolt főbb változtatásokat hár om pontban lehet összefoglalni. Az első javaslat: a rendszert javasoljuk kibővíteni az országos talajgenerátoros jégkármegelőző rendszerrel, amelynek kiépítése a vidékfejlesztési program forrásaiból valósulhat meg. A törvénymódosítás révén kívánjuk megtere mteni a már felállt rendszer működésének finanszírozási hátterét, amelyre a Kárenyhítési Alap forrásai tudnak olyan módon fedezetet szolgálni, hogy az nem tesz szükségessé további termelői befizetéseket. Évente az alapból legfeljebb 1,5 milliárd forint öss zeget tervezünk jégkármegelőzésre fordítani. Az így felhasznált összeg a károk megelőzését és nem az utólagos kártalanítást szolgálja, ezért hatékony befektetés, csökkenti a jégesőkár utáni kifizetéseket, és maximálisan összhangban van a kárenyhítési rends zer céljaival. A déldunántúli már működő, hasonló rendszer tapasztalatai alapján csak a mezőgazdaságban 1 forint ráfordítással az elmúlt évtizedek átlagában 33 forint 60 filléres termelési értéket lehetett megmenteni. Fontos azt is látni, hogy a rendszern ek nemcsak az ágazat, de a gazdaság egyéb szereplői, a lakosság és általában minden jégesőkárnak kitett vagyonnal rendelkező személy és szervezet a haszonélvezője lesz. Erre való tekintettel lehetővé kell tenni, hogy más ágazatok vállalkozásai is önkéntese n hozzájárulhassanak az alap forrásaihoz. Az önkéntes befizetések ösztönzése érdekében 2017től a felajánlással élő gazdasági szervezetek társaságiadóalapkedvezményben is részesülhetnek a hozzájárulásuk 50 százalékának mértékéig. A második javaslat: a jel enlegi 15 százalékos üzemi szintű termelésiértékcsökkenési limit a folyamatosan fejlődő agrárkárenyhítési rendszerben mára már komoly szűrőként funkcionál, így a kifizethető kárenyhítő juttatások esetenként elmaradnak a termelők által tapasztalt károktól, hiszen gyakran az egyik kultúrában keletkezett kárt a másik kultúra jó termése kompenzálja. A Kárenyhítési Alapban 2012től kezdődően megfelelő pénzösszeg halmozódott fel, amely viszont nem az állam zsebében, hanem a károsultaknál van a legjobb helyen, ezé rt az agrárkormányzat az eddigi üzemi szint helyett a károsult növénykultúra szintjére tervezi levinni a 15 százalékos termelésiértékcsökkenési limitet. Így a károsodott termelők szélesebb köre részesülhet az eddigieknél magasabb összegű kifizetésekből ané lkül, hogy az az alap működőképességét középtávon veszélyeztetné.
