Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 2. kedd (217. szám) - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2022 Az kell nekünk, amiért évtizedek óta a magyar emberek rajongtak, és amivel Puskás Ferenc a vilá gban talán mindenkinél hatékonyabb módon tudta öregbíteni a magyarság hírnevét. Ezért mondom, hogy csak a Kispest mindörökké, gyerünk vörösfeketék! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr: „Rabszolgák a munka ünnepén. címmel. Öné a szó, képviselő úr. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Május 1jét ki így, ki úgy ünnepelte meg. Ahogy a híradások szomorú tudósítás aiból megtudhattuk, Oláh Alejandro és valószínűleg hozzá hasonlóan a becsületes munka fogalmával soha nem találkozó kompániája például Budapesten egy majálison megkéselt, illetve csaknem agyonvert viperával és bokszerekkel egy férfit. Én magam szakszerveze ti konföderációk meghívásának eleget téve a városligeti majálison vettem részt, ahol a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés egy politikai vitafórumot rendezett. Ezen mondtam el, ezen adtam elő a Jobbik álláspontj át, amit egyébként itt a mai nap során Dömötör államtitkár úr úgy kívánt beállítani egy ordas hazugsággal, mintha a Jobbik kvázi összeborult volna a balliberális erőkkel. (19.30) Nyilvánvalóan erről szó nincsen. Én arról nem tehetek, hogy a Fidesz az elszá moltatást is olyannyira elpuskázta, hogy a néhanapján mögöttem ücsörgő Gy. Ferenc sajnos nem lett fegyenc, és éppen ezért a majálison is kifejthette véleményét. Nos, erről ennyit. Amiről azonban ott szó volt, és amit meg kellett volna hogy tapasztaljon els ő kézből is akár államtitkár úr vagy a népes Fideszfrakció valamelyik szűk ficsúröltönyt viselő bulibárója is, ha lett volna bátorság bennük ahhoz, hogy odatolják a képüket, és meghallgassák a magyar munkavállalók panaszait, az nem más volt, mint például az, hogy mi lesz a fokozott egészségkárosodási kockázatot magában hordozó munkaköröket betöltő dolgozókkal. Az a kérdés lett volna, amivel ott szembesülhettek volna, hogy mi lesz például a korábban még létező, de aztán eltörölt korkedvezményes rendszerben töredékidőket szerzettek jogaival. Aztán arról is információkat gyűjthetett volna be ott például államtitkár úr is, hogy miért is kellene ezt a rabszolgatörvénykönyvre inkább emlékeztető munka törvénykönyvét nemes egyszerűséggel a kukába hajítani, mintsem itt toldozgatnifoldozgatni Bánki Erikék elképzelései, illetve szerencsére kútba hullott elképzelései alapján. Aztán arról is tudomást szerezhetett volna, hogy az a sztrájktörvény, ami most, jelen állás szerint Magyarországon megbénítja a munkavállalók kez ét és az érdekképviseletek harcos kiálláshoz való jogát, miért kellene megváltoztatni. Mint ahogy arról is tudomást szerezhetett volna bármelyik fideszesKDNPs képviselő, ha méltóztatna kifáradni egy ilyen szakszervezeti majálisra, hogy miről is szólna az érdemi párbeszéd. Mi az, amit ők elszabotálnak immáron hetedik esztendeje, amihez egyébként nem paragrafusok, nem törvények kellenek, hanem egészen egyszerűen, szimplán csak politikai kultúra, hogy leüljenek a kormányzati hatalmat gyakorlók a szakszerveze tekkel, a munkavállalói érdekképviseletekkel, és megtárgyalják ott azokat a dolgokat, amiket igenis ilyen formában is meg kellene tárgyalni. Szembesülhettek volna ott egyébként a közszféra sanyarú állapotával. Szembesülhettek volna azzal, hogy 200 ezer köz szférában dolgozó ember 2008 óta mindenféle fideszes szabadságharc ellenére továbbra sem részesült béremelésben. Ugyanis azok az IMF által diktált feltételek, amelyeket még anno Gyurcsányék és Bajnaiék kötöttek az IMFfel, bizony mind a mai napig élnek, és sok esetben éreztetik hatásukat. Szembesülhetett volna ott azzal bármelyik kormánypárti képviselő, hogy velük szemben a Jobbik egy egészen más paradigmában gondolkodik. Mi valóban hiszünk abban, hogy a társadalom fő
