Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - A munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1563 szolgálják? De ebből a megfontolásból, amit a törvénytervezetből ki lehet olvasni, ebből erre csak egy válasz adódhat: önök nem a magyar munkavállalókat szolgálják. Nem, önök a multikat. Jöhet a k övetkező kérdés ebből fakadóan: na de miért teszik mindezt? Isten ne adj’, netán még valamifajta érdekeltség is meghúzódik ennek a hátterében? Javaslom, hogy először be kellene tartani a törvényeket, és azután kezdeményezni, de azt sem önös érdekből - mond hatok rá példát, mondjuk, letelepedési kötvények; emlékszik, az ön elődje, Rogán Antal jóvoltából indultak ezek a folyamatok , hanem olyan típusú folyamatokat kellene építeni, amelyek az emberek érdekeit szolgálják. De én úgy látom, hogy önök ezt a folyam atot nem ismerték meg hét év alatt, és nem is akarják már megismerni az elkövetkezendő egy esztendőben. Nem akarok pikírt lenni, nem akarok személyeskedő lenni, de tudja ön is, akkor, amikor bizonyos adatkérések - ha már az előbb szóba hoztam a letelepedés i kötvényt kérdését - nem teljesítése okán végrehajtás indult a parlament Gazdasági bizottsága, az ön által vezetett bizottság ellen (Bánki Erik: Nem igaz! Sajtóhír és kacsa!) , ezek a hírek láttak napvilágot; lehet, hogy finomítani kell a kérdést, de hogy önök nem tettek eleget azoknak a kötelezettségeiknek, amelyeket egy jogerős bírósági döntés határozott meg, ezek talán nem kérdőjelezhetők meg. Nem a Magyar Nemzetre hivatkoznék, nem másokra hivatkoznék, senkire nem hivatkoznék, csak azt szeretném mondani, hogy először a törvényhozás színpadán azoknak, akik törvényt alkotnak, be kell tartani a törvényeket, utána pedig, ha hoznak törvényeket, akkor legalább azokkal, akiket érint, és ha ennek megvan a tisztes terepe - mondom: VKF, tehát ez a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma , akkor ott ezeket a kérdéseket meg kellene tárgyalni. De úgy látom, önöket ez végképp nem érdekli, önök nem akarnak semmit és senkivel megtárgyalni. Nézzük ezt a törvénytervezetet egy picit alaposabban! A munka törvé nykönyvén belül a 3. § a munkaidő kérdéskörét, emlékképeim szerint a 96. § pedig a munkaidőkeret dolgát boncolgatja. (18.40) Ma a munkaidőkeret tekintetében az egyéves munkaidőkeret megállapítására lehetőség van. Ez a törvénytervezet három évet akar elérni , a munkaidő és az üzemidő jobb összehangolására való hivatkozással. A három év - mondja az államtitkár - a termeléshez igazodó munkarend megszervezése kapcsán tűnik fontosnak. Szeretném jelezni, hogy ma is úgy működik a munkaidőkeret életre hívása, hogy e gy év átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem haladhatja meg a 48 órát. És mindezek mellett ebben a mostani gondolkodásban az van, hogy éves viszonylatban át kell tekinteni mindennek az érvényesülését. Igazából akkor miről is beszé lünk? Vagy hogyan és miképpen, milyen érdekeket akarnak önök kiszolgálni? Maga a törvénytervezet indoklása az egy beismerő vallomás. Igen, egy beismerő vallomás a 2011 utáni, ’12ben hatályosult munka törvénykönyvéhez kapcsolódóan, hiszen hivatkoznak a kol lektív szerződésre, a megállapodásuknak a fontosságára, aminek a szerepét önök saját maguk korlátozták 2012ben. Tehát igen, ez egy beismerő vallomás. Már ráébredésnek nem is merem mondani, mert hét év utáni ráébredés igen hosszú idő elteltét jelentené. Az zal a folyamattal, amit a törvénytervezeten keresztül sugallnak, a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek a szerepét, a tevékenységét tovább kívánják gyengíteni. De visszamegyek a legelejére, az pedig nem más: rugalmasság és biztonság. Nem csak a ruga lmasság kérdéskörében kell erősnek lenni, hanem a biztonság tekintetében is erősíteni kell a folyamatot. De úgy látom, ez önöknek nem számít. 2012 sértette, nagyon keményen sértette a munkavállalóknak és a szakszervezeteknek az érdekeit. 2017: most ez a tö rvénytervezet továbberősíti ezt a folyamatot, továbberősíti a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Azt kell mondjam, hogy miközben a kiszolgáltatottság nő, aközben gyakorlatilag munkaügyi viták sokaságában azt láthatjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a munkaidőbeosztás bizony nagyon sok esetben kerül a felszínre, nagyon sok ilyen érintettségű ügy van. De a pihenőidőknek a nem megfelelő kiadása is ekképpen jelenik meg, olyan esetek
