Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak

2017. április 10. hétfő (212. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):

1468 Aláírók: dr. Serkisian Szeván elnök; Akopján Nikogosz

elnökhelyettes és Avanesian Alex

elnökhelyettes. Köszönöm a türelmüket. ELNÖK

: Tisztelt Országgyűlés! Gyüre Csaba képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Ami a bérunió vitájából

kimaradt” címmel kíván napirend utáni felszólalást tenni. Tessék! (23.20) DR. GYÜ

RE CSABA (

Jobbik

): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mai vitának több

tanulsága is van. Az egyik nagyon fontos az, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr az azonnali

kérdéseknél reagált a bérunió

val kapcsolatban. Azt mondta, hogy Brüsszelhez hiába fordulunk, ezt

itthon kell kiharcolni, ezt itt kell kiharcolni Magyarországon. Ezt mondta ezzel kapcsolatban, mint ha

a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak a bérunióval kapcsolatos kezdeményezése úgy nézn

e ki, mintha egy könyöradományt akarnánk kivívni az Európai Uniótól, hogy hátha majd az Európai Unió

kegyeskedik több pénzt adni nekünk, magyaroknak, magyar munkavállalóknak. Holott egyáltalán

nem erről van szó. De nagyon fontos, amit elmondott, hogy ezt i

tthon kell kiharcolni. S ha itthon kell kiharcolni, akkor nézzük már meg, vajon hogyan harcolta ki a béreket, a nagyobb béreket a magyar kormány az

elmúlt esztendőkben. Már több mint tíz éve, hogy beléptünk az Európai Unióba, úgyhogy lehet mérleget húzni,

lehet számolgatni, hogy mi is történt az Európai Unióban. S azt látjuk, hogy bizony volt béremelkedés

azóta, reálbéremelkedés, amióta beléptünk az Európai Unióba, amit valószínűleg kiharcoltak

valakik valamikor. De mennyit is harcoltak ki? Ha ezt megnézzü

k, azt látjuk, hogy Magyarországon

körülbelül 16 százalékos béremelkedés volt tíz év leforgása alatt az Európai Unióban, 16 százalékos

béremelkedés átlagos szinten. Hogy ez sok vagy kevés, akkor tudjuk megítélni, ha összehasonlítjuk a szomszédos országok

a

dataival, olyan országokéval, amelyek közel hasonló időben léptek be az Európai Unióba, illetve

közel hasonló hátrányból indultak. Tehát ha vesszük a középkeleteurópai volt szocialista

országokat, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Bulgáriát, Rom

ániát, Észtországot, akkor azt

látjuk, hogy Magyarország messze sereghajtó a bérnövekedésben, hiszen az említett országok átlaga,

átlagos bérnövekménye ugyanezen időtartam alatt 60 százalékos volt, tehát körülbelül négyszeres a

bér gyarapodásának az üteme

ezekben az országokban. Tehát ha itthon kell kiharcolni, akkor meg

kell hogy állapítsuk: az elmúlt 1012 év kormányai Magyarországon rendkívül rosszul dolgoztak,

sokkal rosszabbul dolgoztak, mint a szomszédos országok kormányai, sokkal rosszabbul, mint a v

olt szocialista országoknak az Európai Unióba belépő kormányai. Ez egy adat, de nézzünk meg egy másik szempontot is, amire szeretném felhívni a figyelmet.

Még Magyarország sem egységes a bér szempontjából, hiszen a mai napon a bérunióval

kapcsolatban nagyo

n sokan hozzászóltak, és felemlegették, hogy az ország különböző részein

különböző bérek, átlagkeresetek vannak. Itt szeretném felhívni a figyelmet SzabolcsSzatmárBereg megye problémájára, hiszen én onnan jöttem. Azt láthatjuk, hogy óriási a különbség a

magyarországi

átlag és SzabolcsSzatmárBereg megye, illetve ÉszakkeletMagyarország megyéinek a jövedelme

között. 2016ban a KSH adatai szerint 263 ezer forint volt az átlagkereset Magyarországon, ez közel 175

ezer forint nettót jelent. Ezzel szemben, a 1

75 ezer forintos nettó átlaghoz képest

GyőrMosonSopron megyében 182 500 forint volt a nettó, míg Budapesten 226 ezer forint volt a

nettó jövedelem, sőt Buda egyes kerületeiben a 300 ezer forintot is meghaladja a nettó átlagkereset.

Ezzel szemben nézzük m

eg ÉszakkeletMagyarország megyéit: Nógrád megyében 131 ezer forint a

nettó átlagkereset, BorsodAbaújZemplén megyében 134 ezer, míg SzabolcsSzatmárBereg megyében, mint utolsó, sereghajtó megyében 118 ezer forint az átlagkereset. S ha ezt megnézzük,