Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 4. kedd (211. szám) - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1268 kevésbé, de reméljük, hogy ez is változni fog majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) (15.40) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentke zett Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden kiegészíteném, arra úgyis hiába várunk, hogy államtitkár úr a vitában érdemben szót kérjen és válaszoljon, gond olom. Kepli Lajos képviselőtársam ihletett meg egy nagyon fontos kérdéssel, ez pedig a tópartokon, folyópartokon helyben fogyasztható halak kérdésköre. Ez az a probléma, ami egyébként egy átlag magyar állampolgárt leginkább érdekel és leginkább találkozik vele, hiszen akinek életvitelszerűen nem része a horgászat, ő nem hiányolja, mondjuk, az adott jogszabályban azokat a problémákat, amelyeket én felsoroltam. Ellenben azt igenis észreveszi, amikor elmegy nyaralni, kirándulni a családdal, és valóban nem kap a térségből származó halat. Ennek a problémának a kezelése olyan súlyú kellene hogy legyen, hogy még kormányzati szintre is elért a kérdés. Lehetett hallani, olvasni a sajtóban, hogy talán még miniszterelnök úr is foglalkozott egyszer ezzel az üggyel. Remé lem, hogy érkezik erre valami gyors válasz, mert ez tényleg elfogadhatatlan, hogy úgy próbáljuk meg tálalni az egészet, mint hogyha a jogi környezet most már alkalmas lenne arra, hogy vízparton megkapjuk azt a halat, ami onnan néhány méterre került kifogás ra vagy él, és a gyakorlat pedig egészen mást mutat. Nagyon komoly gasztronómiai értékkel bíró és komoly elismertséggel rendelkező halfesztiválok sorozata van már Magyarországon. Ennek nagyon örülünk, de amikor megkapargatjuk a felszínt, és azt látjuk, hog y mondjuk, az ott sütött több tonna halnak egyegy hosszú hétvégén hányadrésze származik még csak nem is a térségből, hanem Magyarországról, akkor elképedünk, mert ez körülbelül a nullához konvergál a legtöbb esetben. És itt is komoly kormányzati beavatkoz ást sürgetünk. Arról nem is beszélve, hogy az egészségre egyébként ez milyen hatással van, most áttérve arra a részre, hogy a magyarok átlag évi halfogyasztása az európai átlagnak, ha jól emlékszem, negyede, harmada, ami nem mindig volt így, és ha visszago ndolok, akkor évszázadokon keresztül a vidéki magyarság folyóközeli szereplői, akiknek lehetőségük volt rá, javarészt a fehérjeforrásokat a kifogott halból fedezték, ettől már nagyonnagyon messze vagyunk. Itt is felhívnám arra a felelősségre a figyelmet, hogy azért itt komoly európai uniós források állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a halívóhelyeket fejlesszük, egyáltalán a levágott folyórészeket élővé tegyük, és valamilyen formában összekapcsoljuk a fő mederrel, ezzel is biztosítva a különböző halfajok számára az ívási lehetőséget, ami aztán jó esetben komoly utánpótlást jelenthetne a vizek számára halból. Egy több évtizedes probléma a Vaskapu ügye is. Itt nemzetközi tárgyalásokra lenne szükség, ez is most már a sokadik kormány hiányossá ga, hogy ez nem történt meg. A mai technológiával viszonylag egyszerűen, egy közepes méretű beruházással megoldható lenne az, hogy a tokfélék a Feketetengerből, illetve az azzal összeköttetésben lévő vizekből képesek legyenek felúszni és újra ívni mind a Tiszaháton, mind pedig a Szigetközben; ez szintén hatalmas hiányossága a mindenkori kormányoknak. Itt olyan halakról beszélünk, amelyek több mázsára képesek megnőni, és komoly kaviár- és egyébként húsértékük is van. Pusztán annyi az ő problémájuk, ami miat t nem úsznak föl, hogy a Vaskapu ezt képtelenné teszi, miközben azt láthatjuk, hogy az USAban, Kanadában, sőt most már Angliában, és más nyugateurópai példákat is láttam erre vonatkozóan, hogy néhány dekás halak kedvéért - idézőjelben - képesek halliftet építeni egyegy folyószakaszba, ami érzékeli, ha az adott hal beúszik, és eggyel magasabb szintre emeli, akkor, ha valami mesterséges oknál fogva az
