Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 4. kedd (211. szám) - A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1269 ember beavatkozott, és mondjuk, egy vízierőművet vagy bármilyen objektumot létesített keresztben a vízen. Ha erre képesek természetvédelmi okokból - és nagyon helyes, hogy akik megtehetik ezt, meg is teszik , akkor mi egy gazdaságilag is és a magyar néplélek szempontjából is nagyon fontos halfaj vagy halfajcsoport esetében igazán megtehetnénk, megpróbálhatnán k ezt nemzetközi tárgyalások révén elérni. Szerintem lehetne rá európai uniós forrást is találni. Most úgyis divatosak ezek a határokon és nemzeteken átívelő és őket összekötő projektek, úgyhogy arra biztatom a kormányt, hogy nem e törvény keretében nyilvá nvalóan, de foglalkozzon ezzel a kérdéssel is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni az adott napirend keretében képviselőtársaim közül. ( Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megadom a szót Bitay Márton Örs államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi miniszté riumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni elsősorban mindenkinek a hozzászólását, mert az megint látható volt, hogy itt egy szakmai törvényről van szó, és ha jól figyeltem, az ellenzéknek is abszolút akceptálh ató gondolatai voltak. Néhány kérdésben szeretnék reagálni azokra, amiket elmondtak. Az invazív fajok túlszaporodásának kérdése, hogy ebben a törvény mennyiben segít vagy mennyiben nem segít most megoldást találni. Először is szeretném azt hangsúlyozni, ho gy az invazív fajok halászati módszerrel történő kifogására eddig is lehetőség volt. Ebből a szempontból új elem nincs a törvényben. Kötelességként, ezt egyelőre nem látom lehetőségét, hogy kinek és hogyan lehetne előírni, de azt gondolom, hogy ennek egyéb ként a piaci értéke vagy haszna is meg kell legyen, azaz arra szeretnék kilyukadni, hogy a törvény írott szövegéből nem lehet arra következtetni, hogy az invazív fajok száma csökken vagy nő, hiszen - a Balaton kivétel, arra majd mindjárt kitérek - a termés zetes vizeken eddig is minden lehetőség megvolt arra a szelektív halászati módszerekkel, hogy ezeket az invazív halfajokat kifogják. Magyar Zoltán képviselő úr megemlítette a kormoránt is. Ez valóban nagyon komoly probléma. Itt is a klímaváltozásra hívnám fel a figyelmet. Van egy itt fészkelő populáció, ez nagyjából 15 ezer egyedet jelent, van egy vándorló populáció, ez nagyjából még 40 ezer egyedet jelent. Az itt fészkelőknél igazán a populációt úgy lehetne gyéríteni, hogy a fészkelési időszakban tesz val amilyen beavatkozást az, aki ezt a gyérítést szeretné elvégezni. A nagyobb probléma az, hogy ők nem egyedül fészkelnek, hanem különféle, egyébként védett madárfajokkal, és itt belebotlunk abba a problémába, hogy nem lehet kellő hatékonysággal ezeknek a fés zkeknek a számát gyéríteni, mert a fészkelési időszakban más védett madarakkal együtt vannak. Ennek ellenére szeretném nem megnyugtatásként, mert nem olyan nagy összeg, de mégis lőszerszámra lebontva több mint 10 millió forintot adunk egyedi kérvényre, nem is pályázatra azoknak a halgazdálkodóknak, akik a kormorángyérítésben részt szeretnének venni. Egyébként pedig azt rosszul tudta a képviselő úr, megvan arra a vadászati hatóságnál a külön engedélyeztetési lehetőség, hogy megfelelő módon, akár a vadászatra jogosult részvételével, akár a halgazdálkodásban részt vevőknek, akinek van egyébként érvényes vadászjegye és vadászvizsgája, az részt vehet ebben a gyérítési programban. Az önkormányzatok túl későn kapnak jogot: egyetértek - nem gondoltunk rá. Annak idej én, nem emlékszem, hogy ilyen módosító javaslattal éltek volna önök is; bár nem önök kormányoznak (Z. Kárpát Dániel: Egyelőre! De ami késik, nem múlik!) , nekünk kellett volna erre gondolni, de nem
