Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - HORVÁTH IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
568 alapvető jogok védelmét erősítő törvénymódosítások minden esetben üdvözlendők, mint ezt a törvényjavaslat esetében már az elején jeleztem. Az Igazságügyi Minisztérium több új, jogé rvényesítést szolgáló eljárás bevezetésére tesz javaslatot, amellyel elejét akarja venni annak, hogy a túlzsúfoltság miatt sérüljenek a fogvatartotti jogok. Ilyen új eljárás az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz, illetve elutasítá s esetén felülvizsgálat és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás. Azonban jelen esetben a látszólag jogállami és jogvédő javaslatok valójában egy alapvetően elhibázott szemléletet tükröznek. Az egész szabályozás ugyanis azt sugallja, hogy a bvintézetek parancsnoka és személyzete puszta nemtörődömségből nem biztosítja a fogvatartottak megfelelő elhelyezését, ami egy jól megírt panasz helybenhagyásával orvosolható. Valóban, az elhelyezésre vonatkozó jogszabá lyok ma is megfelelőek, azokat a bvparancsnokok és beosztottjaik pontosan ismerik. Minden tőlük telhetőt meg is tesznek azért, hogy ezeknek a meglévő mostoha körülmények között a lehető legjobban megfeleljenek. Ennek ellenére a törvényjavaslat egy csomó a dminisztrációt zúdít a bvintézetek vezetésére, miközben alig nyújt valami segítséget a problémák megoldására. Így azokat terhelik még inkább, akik a végeken eddig is szembesültek a nehézségekkel és küzdöttek ellenük. Ennek egyik legnyilvánvalóbb példája a törvényjavaslat indoklásában is felbukkanó leválasztott illemhelyek kérdése. Érthető elvárás, hogy a zárkán belül az illemhely legyen leválasztva, máskülönben az elhelyezés nyilvánvalóan sérti az emberi méltóságot. Ennek megoldása az egyes bvintézetek sz ámára nagy feladat, de kormányzati szinten, költségvetési méretekben elhanyagolható átcsoportosítással néhány hónapon belül ez orvosolható. Ez csak kormányzati akarat kérdése. Ehelyett a kormány úgy tesz, mintha a bvparancsnokok belátásán és jó szándékán múlna ennek a problémának a megoldása. Vajon mit gondol az előterjesztő? A panaszt benyújtókat majd leválasztott illemhellyel rendelkező zárkába teszik, míg aki nem nyújt be panaszt, az marad az emberi méltóságot sértő körülmények között? A diszkriminációm entes elbánás megkövetelné: ha kibukik valamilyen jogsértő körülmény, azt a teljes fogvatartotti állomány esetében orvosolják, nem pedig egyes egyedi jogorvoslatok következtében egyedi privilégiumok biztosításával. Arról nem is szólva, hogy mit tesz a para ncsnok, ha minden fogvatartott panaszt nyújt be, a megfelelő feltételek hiányában, miként biztosítja minden fogvatartott számára az elégséges elhelyezési körülményeket. Hasonlóképpen ellentmondásos a jogsértő elhelyezés miatt biztosított kártalanítás kérdé se is. Már a törvényjavaslatban szereplő fogalommeghatározás is furcsa. A kártalanítás ugyanis a jogszerűen okozott kár megtérítését jelenti. Azonban a fogvatartott elvileg jogai megsértése miatt kap kompenzációt, ami tehát inkább kártérítésnek tekinthető. Az előterjesztőnek el kellene döntenie, hogy a zsúfolt, emberi méltóságot sértő elhelyezés ugyan jogszerű, de azért kompenzáció jár, vagy jogszerűtlen, amiért kártérítést kell fizetni. Ráadásul a javaslat mintha egyfajta átalány kártalanítást akarna bevez etni. Ennek összege aligha méltányos, ha valakit valóban embertelen körülmények között tartanak fogva. Ha azonban a fogvatartottak nagy részének inkább kiutalják a kártalanítás összegét az elégséges szintet meg nem ütő, de a magyar börtönviszonyok között á tlagosnak számító körülmények miatt, az néhány év fogva tartás után meglepő összegeket fialhat az elítélteknek. Mindez érthető módon kiválthatja a társadalom megütközését, miközben semmit nem javít a fogvatartottak elhelyezési körülményein. A törvényjavasl atban szereplő megközelítéssel szemben az MSZP álláspontja az, hogy a kormánynak az emberi méltóságot valóban sértő körülmények teljes körű felszámolásával kellene megoldani a strasbourgi bírósági döntésekben kibukkanó problémákat minden bvintézet esetébe n, nem pedig jogállaminak tűnő, de valóban abszurd élethelyzetekhez vezető eljárások kreálásával kellene orvosolni a helyzetet. A törvényjavaslat ténylegesen és rendszerszerűen nem oldja meg a problémákat, ezért ebben a formában álláspontunk szerint nem tá mogatható. Ugyanakkor
