Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement - CETA) aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
507 már önmagukban olyan mértékűek, ami miatt kell hogy fenntartásaink legyenek azzal kapcsolatban, hogy elfogadhat ó ez vagy sem. Mindezek miatt azt gondolom, nagyon fontos az, hogy a Lehet Más a Politika álláspontja ne úgy tűnjön, mint egy elszigetelt, szélsőséges álláspont, amivel ortodox módon védeni kívánjuk a fenntarthatóság eszméjét vagy az ökopolitika eszméjét, mert egyáltalán nem erről van szó. Ezt a zászlót egykoron önök vitték: ez a nemzetben való gondolkozásnak a gondolata, a nemzetállamban való gondolkozás gondolata, amiben jelen pillanatban egyértelműen azt a feladatot kell hogy ellássuk, hogy az LMP kiállj on a nemzeti érdekek mellett, amelyek egyértelműen arról szólnak, hogy lehetőség szerint magyarországi termelők magyar más termelőkkel, akik azonos jogszabályi feltételekkel, azonos természetierőforráshátralékkal próbálnak meg termelni, ők jelentsék a mag yar gazdaság gerincét. Azt gondolom, hogy az a fajta rendszer, amit a kis- és középvállalkozások diverzifikált létrehozása teremthet a magyar vidéken, az az egyedüli gazdasági stabilitást teremtheti úgy, hogy mindezzel a javak itt maradnak helyben, és mind en egyes megtermelt forint nem egy másik ország állampolgárait fogja gazdagítani így vagy úgy, hanem itt osztja el ezeket az erőforrásokat, és ezáltal az egész társadalom felemelkedését szolgálhatja. Ennek megfelelően, cáfolva az országgyűlési határozat sz övegszerűen megfogalmazott 1. pontját - ami arról szól, hogy a 11/2016. (VI. 17.) országgyűlési határozattal összhangban lenne ez, mert szerintem nincs , teljes mértékben arra kérem továbbra is tisztelettel kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a 2. ponthoz érünk, és ugye, arról van szó, hogy az Országgyűlés a megállapodás tartalmának ismeretében egyetért azzal, hogy a kormány a megállapodást aláírja, vagy nem ért egyet azzal, akkor minél többen legyenek, akik fel merik vállalni azt, hogy nem érten ek egyet, és merjék vállalni azt a döntést, hogy igenis a magyar állampolgárokban, a magyar vidéki közösségekben, a magyar kis- és középvállalkozásokban benne van még továbbra is az a potenciál, amelyik hozzájárulhat Magyarország felemelkedéséhez, és hozzá járulhat egy társadalmi jobb léthez. És ehhez nyilvánvalóan hosszú távon szükség van a kereskedelemre, szükség van arra, hogy kereskedjünk szomszédainkkal, kereskedjünk akár más kontinensekkel, kihasználjuk a világban rejlő lehetőségeket, de nem korlátok n élkül, nem szabadkereskedelmi megállapodásokkal, hanem úgy, ami a nemzet érdekeit szolgálja. Erre kérem tisztelettel önöket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén normál i dőkeretben kért szót Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Öné a szó. GYÖNGYÖSI MÁRTON ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnök úr. És a félelmeket eloszlatandó, nem fogom kihasználni a teljes 15 percet, csak két rövid reakciót szeretné k megtenni, ami talán egyfajta bővített kétperces felszólalásnak fogható fel inkább. Az első reakciómat Hörcsik Richárd képviselőtársamhoz intézném, aki komoly és drámai hangvétellel felszólított bennünket, hogy felelős döntést hozzunk, és igen, csak a rob usztus tényanyagnak az elolvasása után nyilatkozzunk ezekben a kérdésekben. (13.40) Elhiszem, hogy képviselőtársamnak és a frakciójának kollektíve rossz a lelkiismerete, miután az ilyen fajsúlyos döntésekről úgy szoktak általában dönteni, hogy nem olvassák el ezt az anyagot. Már csak azért is, bár elhiszem, hogy önök angolul két nap alatt több ezer oldalt képesek elolvasni, de szeretném emlékeztetni önöket arra, ha jól tudom, akik szemben ülnek velem és itt ültek 2007. december 17én, mindenki az igen gombo t nyomta meg, egy olyan hétfői nap volt, amely alkalmával a lisszaboni szerződésről döntöttek úgy, hogy a pénteki napon írták alá Brüsszelben ezt az igencsak