Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 5. hétfő (193. szám) - Egyes iskolaszövetkezetekkel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3347 Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy a benyújtott javaslat által tartalmazott módosítások indokoltságát a gyakorlat is visszaigazolja, ezért támogatására kérem önöket, egyben köszönöm megtisztelő figyelmük et is. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Cseresnyés államtitkár úr. A kijelölt Gazdasági bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. Elsőként megadom a szót jegyző úrnak, G úr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Az iskolaszövetkezeteknek ezen törvénytervezet alapján mostantól már természetes személyek is és jogi személyek is tagjai lehetnek. A gyakorlati képzést - ami egy fontos dolog n yilván, ezt nem lehet elvitatni - a hallgató a külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján is elláthatja. Az alapvető problémák nem itt vannak, az alapvető problémák szerintem ott vannak, amikor akár a munka törvénykönyvéhez illesztett jogo sítványrendszerek sérülnek, vagy akár a munkabér helyett a díjazás lép előtérbe. Nagyon egyszerű a történet, államtitkár úr erről kevesebbet beszélt a bevezető gondolataiban, de biztos ez sem érdemel szót, mint az ő szavajárását ismerjük; arról kellett vol na egy kicsit bővebben szólnia, hogy a munka törvénykönyve keretei között, tudja, az önök értrendjei szerinti rugalmasság mit is takar. Dunai Mónika is használja jó szívvel a rugalmasság kifejezését. Szeretném jelezni, önök kellően rugalmasak voltak már a 2011. és 2012. január 1jével hatályosult munka törvénykönyve kapcsán is, amikor rengeteg olyan intézkedést hoztak, amely rugalmasság a munkavállalók számára a kiszolgáltatottságot eredményezte, akár a bérekben történő csökkenéssel is párosult. Nem kell ho gy a részletekbe belemenjek, mert nem feltétlenül ennek a törvénytervezetnek a keretei közé tartozik, de csak azért, hogy az emlékképeit egy kicsit felfrissítsem képviselő asszonynak és államtitkár úrnak is. Tudják, emlékeznek arra, hogy hogyan és miképpen csökkentették, mondjuk, a délutános műszak vagy az éjszakai műszak pótlékainak mértékét meg sok minden egyéb mást. De nem kell a részletekbe belemenjek, csak a rugalmasságra való visszahagyatkozással, visszahivatkozással szerettem volna szembesíteni önöke t. Na, ez a fajta rugalmasság nem kell a magyar munkavállalónak. Ez a fajta rugalmasság a kiszolgáltatottság növelését eredményezi, mint ahogy az előbbiekben mondtam. Lehet, hogy a munkaadónak eggyel több lehetőséget teremtett, mert őt is a falhoz szorítot ták, mondjuk, annyival többet, hogy még egy bőrt lehúzhatott a munkavállalójáról, de egyéb mást nem. Tehát ez nem rugalmasság, tisztázzuk, ez kiszolgáltatottság. Ugyanúgy, mint ahogy most, amikor a munka törvénykönyvéhez illesztett szabadság kérdéskörében eljárnak. Egy tollvonással, egy apró pici lendülettel elvették a nappali rendszerben lévő hallgatóktól a munkájuk után járó szabadság jogát. (20.40) Tudják, azt, amit fél évvel ezelőtt hoztak. Ezen törvénytervezetek kapcsán Kósától Czombán keresztül Szatmá ryval kiegészülve Cseresnyésig és sok mindenki másig már mindenki belepiszkált ebbe a történetbe, a maga okosságát hozzátette. Hát, baj van, ha ennyi az okosság, nagy baj van, merthogy ennek az eredményessége nem mutatkozik meg, államtitkár úr. Nem, sajnos nem az eredményessége mutatkozik meg, hanem az, hogy hogyan válnak kárvallottá ezek az emberek, a nappali rendszer keretei közötti hallgatók. Úgy, hogy az önök által fél évvel ezelőtt meghozott jogszabályban megítélt szabadság lehetőségét vonják most el t őlük. Fejetlenség ez, fejetlenség, nem következetesség. De nem csak a szabadság kérdéskörével van probléma. Probléma van a munkabér vagy épp a díjazás dolgában. A szövetkezeti tag most már nem munkavállaló, hanem feladatteljesítő személy.
