Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3071 Az oktatási rendszernek mint esélyteremtő rendszernek az egyik legfontosabb teendője, legfontosabb feladata, hogy boldog embereket neveljen. Egy Klebelsb erg Kunóidézettel szeretném zárni a felszólalásomat: „Én tanuló és szorgalmas, de amellett játékos magyar gyermeket akarok. Mert csak játékos, eleven magyar gyermekből lehet derűs, dolgos magyar férfi, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja.” Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Most megadom a szót Ikotity Istvánnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt vezetői, képviselői a szakmai és érdekképviseleti szervezeteknek! Egy közoktatási vitanapon vagyunk. Ilyenkor, azt gondolom, elsődleges feladatunk, hogy kibújjunk egy kic sit a víz alól, kibújjunk abból a szokásos közegből, amiben a hétköznapokat itt a parlamentben töltjük. Vegyünk egy nagy levegőt, nézzünk vissza arra a távra, amit eddig megtettünk, hiszen a hétköznapok ezt gyakran nem teszik lehetővé. Mindezt a megközelít ést hiányoltam az eddig elhangzott valamennyi vezérszónoki megszólalásból, hiszen nyilván a vezérszónoki megszólalások azok, amelyek a legmesszebbről tekintenek rá, fogalmazzák meg az adott párt álláspontját ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy amikor kö zoktatásról beszélünk, és egy vitanapon vagyunk, ami viszonylag ritkán történik meg, a hétköznapi ülésekhez képest főleg, akkor hosszabb időtávot kell megnéznünk. Meg kell néznünk például azt, hogy mi történt 1990 óta, mi történt az elmúlt 26 évben, hogyan alakult a magyar oktatás sorsa, mit értünk el, mennyire volt sikeres ez a történet. És ha ezt megnézzük, akár az oktatásban, akár a társadalom állapotában, akár a gazdaság helyzetére vonatkozóan, és keresünk viszonyítási pontokat, akkor sajnos azt tapaszt aljuk, hogy nem beszélhetünk sikertörténetről, sőt még jó irányról sem igazán beszélhetünk, hiszen bármilyen viszonyítási pontot, akár keletközépeurópai országokat, akár visegrádi országokat, akár szomszédos országokat nézünk meg, akár Ausztriát nézzük me g, bizony azt mondhatjuk, hogy nemhogy közelebb kerültünk az elmúlt 26 évben akár Ausztriához, hanem nőtt a különbség sajnos. Így visszanézve ez a történet mindenképpen olyan, amin változtatni kellene, és ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, meg kellene k eresni azokat a hibákat, amelyeket aztán elemezve tovább tudunk lépni. Én néhány ilyenre szeretném a vezérszónoki felszólalás elején felhívni a figyelmet. Végigszaladva néhány gondolaton, csak hogy mégis konkrétabb legyek: az oktatás kapcsán például az elm últ 26 évben nem jutottunk odáig, hogy megegyeztünk volna annak a céljaiban. Ha egy szóval kellene összefoglalni azt a kormányzati oktatáspolitikai ténykedést, ami 2010 előtt volt, akkor azt mondhatnám, hogy ennek a kulcsszava valami olyasmi, hogy alkalmaz kodás. 2010 után visszább léptünk egy korábbi időszakra, a ’90 előtti időszakra, amiben a közoktatás célja a hozzáférés volt, sokkal inkább hozzáférés az ismeretekhez, el is hangzott Hoffmann Rózsa vezérszónoki felszólalásában. Ez nagyon jelentős változás, mivel, nyilván nem szeretném ezt feltétlenül visszalépésként, de ahhoz képest, hogy milyen időtávban mi minden történt, bizony visszalépés, és különösen jól szemlélteti a politikai pártok alapértékeihez való viszonyulását is, hogy egy jobboldali párt az á ltalánossá tételt emeli ki, míg a baloldali pártok az alkalmazkodást emelik ki. Érdekes a társadalom állapotát is megnéznünk, hogy mi változott az elmúlt 26 évben. Láthatjuk azt, hogy a társadalom megismert olyan kifejezéseket, az emberek megismertek olyan kifejezéseket, a mindennapjuk sokkal kézzelfoghatóbb részévé vált a bizonytalanság, kilátástalanság, és bizony a társadalom, akármilyen mutatókat nézünk, sajnos tovább szakad, tovább nő a különbség gazdagok és szegények, tájékozottak és tájékozatlanok vag y kevésbé tájékozottak között. A társadalom állapota után a gazdaság állapotáról is szólva: bizony elhangzik mostanában rendszeresen, hogy a magyar gazdaság bizony, akár csak a versenyképességét tekintve különböző
