Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP):
2831 Nos, mi is a helyzet ezzel kapcs olatban? Azóta ez bebizonyosodott, hogy a gazdaság növekedése évi 23 százalék. Ez nem illúzió, hölgyeim és uraim, hanem tény. Az infláció gyakorlatilag nullává vált, ez megint nem illúzió, hanem tény. A költségvetési hiány 3 százalék alá csökkent évente, ez nem illúzió, hanem tény. Ugyanígy az államadósságnak a csökkentése, ez sem illúzió, hanem tény, és az unortodox gazdaságpolitika, amit épp egyébként az LMPsek neveztek annak idején vudu gazdaságpolitikának, annak az eredményei is igenis, tények. Ma ott tartunk, hogy arányosan az egymillió munkahelyet tíz év alatt teljesítjük, ez is egy tény. A reáljövedelmek növekednek, és ennek következtében mára éppen az is lehetővé vált, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum is növekedjen. Nos, ez is tény. Hozz á kell tenni, hogy választókerületenként átlagosan ez azt jelenti, hogy 45 ezer emberrel többen dolgoznak, 45 ezer emberrel, egy zsámbéknyi emberrel többen járnak munkába, és ez természetesen új problémákat is felvet. Nevezetesen a mi választókerületünkb en közlekedési problémákat, egyre több buszjáratra lenne szükség, inkább kellene sűríteni ezeket, P+R parkolóhelyekre. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez is probléma, ugyanúgy, mint ami 2010ben volt, akkor a munka volt a probléma, ma a munkába járás a probléma. Probléma ugyan, de micsoda különbség! És ha már itt 2010 szóba került, miután Gyöngyösi Márton képviselőtársam említette, hogy miért van az, hogy mi ahhoz a szinthez mérjük magunkat, a 2010es szinthez, amikor egy katasztrofális GyurcsányBajnaikormány utáni romhalmazos hagyatékról beszélhetünk, azt nagyon fontos elmondani, hogy az, hogy mihez mérjük magunkat, az valóban választás kérdése. De nekünk nem mérni kellett, hanem ezt az egész helyzetet kellett rendbe hozni, és ez nem választás kérdése volt, hanem ez volt az a hagyaték, amin úrrá kellett lenni, és azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk, hogy úrrá is lettünk, hiszen munkahelyek helyett ma már a buszjáratok, ez a probléma a választókerületben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormány pártok soraiban.) ELNÖK : Heringes Anita képviselő asszony, MSZP. HERINGES ANITA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Így a vita hatodik órájában sokszor elgondolkodom azon, hogy mi a jobb: az, hogy önök elhisz ik azt, amit mondanak, vagy csak a politikai propagandagépezet és a pártjuk felé való lojalitásuk miatt olvassák fel ezeket a mondatokat. Merthogy azt gondolom, hogy önök, akiknek nagy része egyéni képviselő, sokszor találkozhatnak a választópolgárokkal, h a tartanak fogadóórákat. (CsengerZalán Zsolt: Ez így van!) Ott nem ezt a képet láthatják, tisztelt képviselőtársaim, csak abban az esetben, hogyha csak saját párttagjaik mennek el a fogadóóráikra. Mert ha az ember a piacon jár, akkor valahogy nem ezt a ha ngulatot észleli, valahogy az emberek nem ezt a hangulatot sugározzák felénk. Én nagyon sok településen tartok fogadóórát, mindenféle típusú településen, a várostól a faluig, a Duna egyik oldalán és a Duna másik oldalán is. Innentől kezd ve azt gondolom, hogy igazán érezhetem azt, hogy milyen a hangulat, milyen az, amit az emberek mondanak, és ők mit éreznek ma. Hogyha önök azt állítják, hogy a fiatalok nagy része szabadságvágyból ment külföldre, ahogy önöktől ezt hallhattuk, na, ez az els ő olyan mondat, amit rögtön cáfolni lehet, mert ezen fiatalok nagy része tényleg azért hagyta el ezt az országot, mert szeretne megélni abból, amit keres. A fiatalok nagy része tényleg azért ment el innen, mert nem látta a jövőjét és a lehetőségeit ebben a z országban. Nem látta, hogy miből fog gyereket felnevelni, nem látta, miből fog házat venni, nem látta, miből fogja kifizetni a devizahitelét, és nem látta, hogy miből fog autót vásárolni, amivel munkába tudna járni. Sőt, abban sem volt biztos, hogy lesz munkahelye. Egyetemről, főiskoláról kikerült fiatalok, szakképzésből kikerült fiatalok nem látták a jövőjüket ebben az országban.
