Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP):
2832 Tisztelt Képviselőtársaim! Egyezzünk meg abban, hogy azon fiatal anya, fiatal apa, akinek a gyermeke külföldön születik, ott k ezd el óvodába és iskolába járni, kevés esély van rá, hogy hazajön. (Gőgös Zoltán: Nem jön haza!) Sajnos, azokat a szülőket, nagyszülőket kell igazán sajnálnunk, akik innen, a távolból skypeon keresztül látják felnőni unokáikat. Azt gondolom, hogy ez az igazán felháborító, és ha önök fogadóórát tartanak és járják a vidéket, akkor ezzel nagyon sok esetben találkoznak, tisztelt képviselőtársaim, és sajnos ez nem szabadságvágy volt számukra, hanem ez egy lehetőség volt, amiben azt látták, hogy így lesz jövőj ük, lesz lehetőségük. Én ezt nagyon elkeserítőnek tartom, én azt szeretném, hogy ebben az országban legyen lehetőség ezeknek a fiataloknak olyan munkát találni, amiből meg is tudnak élni. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az esetben, amikor önök azt mondják , hogy a közmunkában olyan emberek vannak benne, akik egyébként eddig inaktívak voltak, én nagyon sok olyan fiatallal találkozom, aki diplomásként faluban közmunkásként dolgozik. Azért dolgozik ott, mert egyébként nem tudna máshol dolgozni, mert nincs munk ahely azon a környéken, nem tudnak bejárni dolgozni máshová, és ez volt az egyetlen lehetősége. De abból gyereket nevelni nagyon nehéz, mélyen tisztelt képviselőtársaim, mert ez az a bér, ami nagyon kevés ehhez, hogy normális körülmények között az ember am it csak meg akar adni majd a gyermekének, azt meg tudja adni. Az ehhez nagyon kevés. Amikor kistelepülési polgármesterekkel beszélget az ember, úgy tényleg mélyen és hosszasan, ők is elmondják, hogy például hogyha a közmunkaprogramban képzést indítanak, és mondjuk, konyhaikisegítőképzés indul el egy településen, akkor három hónapig a képzésre be tudják íratni a falu lakosságából azt a pár embert. Három hónapig dolgozik az óvoda konyháján, majd utána el kell bocsássák, mert be kell jönnie a következő háro m hónapnyi képzés után bejövő konyhai kisegítőnek. Ezek az emberek így nem érzik azt, hogy ők meg vannak becsülve, mert ha valaki beválik, ha ez az ember jól megtanulta azt és jól csinálja a dolgát, akkor meg kellene teremtenünk annak a lehetőségét, hogy ő normálisan ott tudjon dolgozni, ellátni ezt a munkát, normális bért kapjon érte, amiből utána el tudja tartani a családját és meg tud élni, és ne a mindennapos csekkeken kelljen izgulnia. Én tényleg olyan országot álmodok meg Magyarországra, ahol az ember eknek nem azon kell izgulni, hogy melyik csekket melyik alá dugják el, hanem ki tudja fizetni, és nem azon gondolkodik a hónap tizedik napja után, hogy hogyan tovább. Tényleg, tisztelt képviselőtársaim, 2010ben még azon gondolkodtak a huszadik nap után, h ogy hogyan tovább, most már a tizedik után gondolkodik az emberek nagy része vidéken, hogy hogyan tovább, miből fogunk bevásárolni, vagy ha a gyereknek kilyukad a cipője, akkor miből fogunk egyáltalán cipőt vásárolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem a nag yszüleim és édesapám is az építőipar környékén volt, és édesapám még a mai napig is ezen a területen dolgozik. Régen presztízse volt a szakmunkának. Apukám mindig elmondja, hogy Németkér nevű településen, ami az én választókerületemben van, nagyon sok burk olóként végzett ember lett, egyik napról a másikra, egyik évről a másikra, mert látták, hogy megbecsülték a helyi hidegburkolót, jól keresett, el tudta tartani a családját, és presztízse volt a szakmának. Ezért abban a faluban nagyon sok fiatalt küldtek el egyébként hidegburkolónak. Manapság a szülők nem azt érzik, hogy presztízse van ennek a munkának, és meg tudnak élni a fiatalok ebből, hanem azt érzik, hogy nincs lehetősége, inkább ezért gimnáziumba küldik vagy továbbtanulni küldik. Ez nagy felelősségük önöknek, hogy presztízst teremtsenek egyébként a szakmunkának is. Tehát azt gondolom, hogy olyan tudást kell adnunk a fiataloknak, amivel dolgozni tudnak, tisztelt képviselőtársaim. Nemcsak a munkaadókra háruló terheket kell csökkenteni, hanem a munkaválla lókra háruló terheket is csökkenteni kellene. Azt gondolom, hogy az szjacsökkentésre is szükség lenne, de ezt önök is tudják, képviselőtársaim, hiszen pont akkor történhetne meg az, hogy az emberek több pénzt tudnának hazavinni, éreznék, hogy nekik több p énz jut minden hónapban, több pénzből tudnak megélni. Azt gondolom, hogy ezek olyan lépések, amelyek nagyonnagyon fontosak lennének.
