Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
2823 500 millió forintig 10 százalékon fizette a társasági a dót, annak nem biztos hogy sok kedvezményt fog jelenteni az, hogy most már nem 10, hanem 9 százalékon fizetheti meg a társaságiadóalapja után az adómértéket. Ez nem a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezmény, hanem megint a multinacionális vállal atokat hozza kedvező helyzetbe. Mi lenne a magyar gazdaságpolitikának a feladata? Meggyőződésem szerint a magyar gazdaságpolitika nem spórolhatja meg magának azt a feladatot vagy azt a célkitűzést, amely hosszú távon - és én azt pontosan tudom, hogy ez nem egy kormányzati ciklusnak a feladata, ez kormányzati ciklusokon átívelő stratégia lenne - a magyar termelékenységnek a növekedését tűzi ki célul, olyan módon, hogy nem a nyugati iparnak az összeszerelő üzemévé zülleszti az egész országot, és az alacsony h ozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkát adja oda az itt megtelepedett multinacionális vállalatoknak, hanem az oktatásba, a kutatásfejlesztésbe masszívan invesztálva, beruházva a magyar munkaerőt egy magasabb szinten csatlakoztatja rá a globális termelé si értékláncra, és Magyarországon magasabb termelékenységet céloz meg, és magasabb értéktöbblettel csatlakozik be a magyar gazdaság a globális termelési értékláncba. Ez itt már elhangzott, nem én találtam most ki, egy képviselőtársam már említette: munkaal apú gazdaság helyett tudásalapú társadalmat kell építeni, amelyben a kutatásfejlesztésbe, az oktatásba való befektetés a magyar gazdaságpolitikának a célja kell hogy legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : László Tamá s képviselő úrnak adom meg a szót. LÁSZLÓ TAMÁS ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is régóta figyelem ezt a vitát, és meg kell mondanom, hogy itt két párbeszéd zajlik valójában: van egy süketek párbeszéde a kor mánypárt és az ellenzék között, és van egy, szerintem valós párbeszéd a kormánypárti képviselők és a dolgozó emberek között, és azt hiszem, ez a fontosabb, és amiről mi beszélünk, ez inkább erről szól. (Cseresnyés Péter: Így van! - Dr. Varga László: Nyilat koztass ki! Mondd el a véleményüket! - Gőgös Zoltán: Nem látom őket! Miért nem hívtátok meg őket? Meg kellett volna!) Én nagyon hálás vagyok valójában az ellenzék által kezdeményezett politikai vitáért, nagynagy köszönet jár érte, mert í gy alkalmat adnak nekünk, kormánypárti képviselőknek arra, hogy a munka világával kapcsolatosan 2010 óta megtett lépéseinket részletesen bemutassuk, illetve arra is mód nyílik, hogy a munkával kapcsolatos eszmei megalapozásunkat és az ebből fakadó jövőképü nket is felvázoljuk. Én azt hiszem, önök leginkább ezt hiányolják, de valójában minden hozzászólásunkban ez az eszmei jövőkép is megjelent. 2010ben, amikor a Fidesz átvette a kormányzást, Magyarország olyan helyzetben volt, mint Görögország - erről elég s okan beszéltek, képviselők is, illetőleg államtitkárok is. (Dr. Varga László közbeszól.) Meg kell mondanom, ha a baloldal lenne hatalmon, még mindig akkora bajban lennénk, mint a görögök. (Dr. Varga László: Attól, hogy ilyeneket mondtatok, esett akkor a fo rint!) Azért tartozik ide ez a téma, mert 2010 az az origópont, amihez viszonyíthatunk. 2010 egy olyan időpont, amikor a rendszerváltozás óta eltelt teljes húsz évnek az összes bűnét valójában az Orbánkormánynak kellett felvállalnia, és annak kellett szem benéznie vele. (21.00) Tehát valójában, ha a mai gazdaságitársadalmi, munka világával kapcsolatos törekvéseinkről beszélünk (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Orvost!) , akkor valójában ennek a 20 évnek a gyógyítása is benne van. Meg kell mondani, hogy itt orvosolni kell a spontán és a „törvényes” privatizációnak az összes vadhajtását, amiben benne volt a közszolgáltatások teljes privatizációja a hihetetlen mértékben biztosított profittal. Teljes iparágak tűntek el, és óriási mértékű munkanélküliség volt, és sajnos KeletMagyarországon roma családokban a gyerekek úgy nőttek föl,
