Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK:
2646 A nyilvántartásba vétel közben minden személyes iratukat elvették, és a mínusz 20 fokos hidegben útnak indították őket gyalogosan Szol yva, a központi gyűjtőtábor felé. Ők akkor úgy tudták, hogy 3 napos munkára, málenkij robotra mennek. Ebben a sorsban osztozott egyébként feleségem családjának több férfi tagja is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhurcoltak döntő többsége teljesen ártatlan civil volt; békés parasztemberek, a jövő nemzedékeket nevelő és oktató tanárok vagy a világháború minden nélkülözését átélt munkások. Bűnük csupán az volt, hogy annak teremtette őket az Úristen, aminek. Bosszú volt ez, véres bosszú minden magyar és német e llen, akiket az Amerikai Egyesült Államokkal szövetséges szovjet kommunizmus, minden általa és szövetségesei által fennen hirdetett emberi és polgári jogot semmibe véve, kollektív bűnösöknek titulált. Bosszú volt azokon a magyar katonákon, akik vitézül, át törhetetlenül tartották a KeletiKárpátok védvonalait, és bosszú azokon, akik soha életükben nem fogtak fegyvert. Bosszú a nőkön és a férfiakon, bosszú a gyerekeken és az időseken. Márai szavaival élve: „Magyar voltál, ezért!” A tábor fennállásáig, 1945 áp rilisáig a szovjet hatóságok 3540 ezer embert zsúfoltak össze Szolyván, akiket tudatosan alultápláltak, mert annyira féltek a szökésüktől. Soraikat így rég elfeledett betegségek tizedelték 194445 keservesen hideg telén, így nem csoda, hogy egyharmaduk, m integy 12 ezer ember nem érte meg a következő év tavaszát. Az életben maradottakat 1945 februárjában indították útnak a szovjet hatóságok megfelelő felszerelés nélkül, hóbanfagyban a szibériai bányákba, gyárakba és építkezésekre. E 2325 ezer ember több m int fele tűnt el a szovjet lágerbirodalomban. (18.20) A gyűjtőtábor középkori körülményeket idéző poklában elhunytak emlékének ápolására 1994ben nyitotta meg kapuit az első világháborús haditemetőt is magába foglaló Szolyvai Emlékpark; 2004ben pedig a 12 ezer áldozat nevét tartalmazó márványoszlopok is a helyükre kerültek. Köszönet ezért az emlékparkot ma is gondozó Szolyvai Emlékpark Bizottságnak. A településenként összeállított névtáblákon gyakran egy teljes család összes férfi tagjának neve olvasható, nagypapától a kisunokáig. Éppen ezért lenne fontos, hogy az ukrán parlament a napirendjére vegye és elfogadja azt a határozatot, amely megörökíti az ártatlan szolyvai áldozatok emlékét. Remélem, a két miniszterelnök november 26ai találkozóján ez is szóba fog kerülni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években a Jobbik minden alkalommal részt vett az emlékparkban szervezett megemlékezésen, idén azonban nem tudtunk ott lenni, ezért most itt, a nemzet templomában emlékezünk az akkori áldozatokra. A kommunis ták célja mindenhol ugyanaz volt: a magyarság nemzeti erejének megtörése és ezzel betagozódásunk elősegítése a nagy szovjet birodalomba. Mondjuk azonban ki büszkén: ez nem sikerült. Nem sikerült, mert nem sikerülhetett, mert mi, magyarok kiálltuk a vészter hes időket, mint oly sokszor történelmünk során. Nem sikerült, mert ma is van magyar szó és magyar imádság Kárpátalján. A mártírok vére magvetéssé vált, bár megfogyott, de meg nem tört, hanem hitében és magyarságában megerősödött ez a közösség. A Jobbik az ért küzd, hogy ez a jövőben is így maradjon, hogy száz és ezer év múlva is legyen magyar szó Munkácson és Beregszászon, Nagydobronyban és Barkaszón, de Rahón és Kőrösmezőn is. Azért dolgozunk, hogy ne vigyék el a kárpátaljai magyarokat távoli és véres hábo rúkba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , amelyekhez semmi közük, és azért, hogy a közösségnek, amely az elmúlt napokban Szolyvára emlékezett, soha ne kelljen se önként, se kényszer hatására elvándorolnia ősei földjéről, hane m ott magyarként megmaradva tudjon egy szebb jövőt építeni gyermekei és unokái számára. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK :
