Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Napirend utáni felszólalók: - DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz):
2647 Köszönöm szépen. Tisztelettel kérek mindenkit a házszabály időkeretre vonatkozó részének a betartására is. Most pedig Hoppál Péter képviselő úr, a Fidesz képviselője, kíván napirend után felszólalni: „A Mecseki Láthatatlanok hősi helytállása 1956. novemberében” címmel. Parancsoljon! DR. HOPPÁL PÉTER ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Országszerte zajlanak a megemlékezések az 1956os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján a történelmi kor dicső pillanatairól és tragikus fordulatairól, majd az azt követő véres megtorlásokról, mártírjainkról, hőseinkről. Engedjék meg, hogy innen is köszönetet mondjak mindazoknak az önkormányzatoknak, intézményeknek, civil szervezeteknek, amelyek csatlakoztak a kormány nagy ívű elképzeléséhez, és saját rendezvényeikkel hozzájárultak ahhoz, amit az 50. évfordulón az akkori hatalom nem tett meg, hogy most a helyi közösségek is feltárhatták a saját ’56os történeteiket. Tették ezt azért, hogy ’56 máig ható tragikus eseményei ne maradjanak kibeszéletlenül, noha sajnos a kor bűnösei a legtöbb esetben büntetlenek maradtak; és hogy a magyar szabadságharc h ősei, akik először ütöttek rést a teljes KeletEurópát fogva tartó vasfüggönyön, ne maradjanak névtelenül, ne maradjanak köszönetnyilvánítás és főhajtás nélkül. Ebben a megemlékezéssorozatban ma olyan naphoz érkeztünk, amely már jóval a hazaáruló kommunist a politikusok hatalomátvétele és a szovjet tankok bevonulása után következett be. És bár helyi szinten évről évre megemlékezünk róla Baranyában, itt, az ország házában is említést érdemel, hiszen a szabadságharc utolsó napja, a szervezett fegyveres ellenál lás végnapja, valójában a mai nap, november 22e, éppen 60 évvel ezelőtt virradt fel és hanyatlott le, hogy aztán ennek a hősi napnak is meglegyenek a saját áldozatai, hősei. Nem mások ők, mint a mecseki láthatatlanok. Egy nappal a főváros ostromát megelőz ően, 1956. november 3án a túlerő miatt a szovjet hadsereg szinte harcok nélkül vonulhatott be Pécsre. Csakhogy a város védelmére szervezett csapatok egy része a Mecsekbe menekült, hogy ott újraszerveződhessen komlói és több más csoportosulással együtt. Ka tonák, rendőrök, bányászok, diákok és fiatal munkások, mindenre elszánt, hétköznapi emberek, hiányos öltözékben, sokszor napokig étlenszomjan, korszerűtlen kézifegyverekkel vették fel a harcot a totális túlerővel szemben. Bár a szovjet tankok budapesti be vonulása, november 4. után a kommunista propaganda a rend helyreállításáról beszélt, ezek a fiatalemberek, eleinte 700800an, végül november 22éhez közeledve már csak 58an, rajokba szerveződve folytatták az ellenállást, és többször harcképtelenné tették a bevonuló tankokat, a szovjet erőket. Vezetőjük a Gazda névre hallgató dr. Horváth Géza és a rajok vezetői közül Málics Ottó, a később mártírhalált halt Málics Ottó, Kubicza János, Sima László és Lux Antal voltak az említésre érdemesek. Rajtuk kívül is s okan csatlakoztak az ellenállókhoz. November 22én a hatóságok a Mecsekben bujkáló utolsó ellenállókat is elfogták. A véres, látványosan elborzasztó tragikus megtorlás sajnos őket sem kerülhette el. Sortüzek, aknatűz, ágyú, majd az elfogottakra halálos íté letek és börtönévek vártak és emigráció a megmaradt 58akra. Köszönettel tartozunk azért, hogy az 1956os megemlékezéssorozatban rájuk is nagyobb figyelem irányulhatott, mint ahogy bátorságukért, hazaszeretetükért a vidék sok más hősét is említhetjük most , a 60. évforduló alkalmával. Főhajtás és köszönet illeti az ő emléküket. A mecseki láthatatlanok mellett, jól tudjuk, hogy a teljesség igénye nélkül, a történetírók feltárták azokat a sortüzeket, amelyek egész Magyarországot reprezentálják: Salgótarján, M osonmagyaróvár, Debrecen, Berzence, Mórahalom, Győr, Budaörs, Nagykanizsa, Miskolc, Eger, Gyoma, Kevermes, Gyula, Tinnye, Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely, Gyülevész, Csepel, Tatabánya, Esztergom, Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Kecskemét mind olyan települése k, ahol a november 4ét megelőző és azt követő napokban sortüzek áldozataivá váltak a fegyvertelen tüntetők és ellenállók.
