Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatások védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - GELENCSÉR ATTILA
2631 Nagyon szépen köszönöm a vitában elhangzottakat, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 1 6 óráig van lehetőség. Egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatások védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatáso k védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Gelencsér Attila és Galambos Dénes, Fideszképviselők által benyújtott előterjesztés T/12927. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Gelencsér Attila k épviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr! GELENCSÉR ATTILA ( Fidesz ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatások védelméről szóló tö rvényjavaslat átfogó célja, hogy a szabályozás eszközével erősítse az öngondoskodási megoldások iránti lakossági bizalmat. Közvetlen célja, hogy az önkéntes önsegélyező pénztári szolgáltatások fejlesztését szolgálja. Bevezetésként néhány szót szólnék a tör téneti előzményekről. Hazánkban a szociális biztonság megteremtését és az egészség megőrzését mint kiemelt értékeket hagyományosan az elsődleges állami funkciók között tartjuk számon. Ezzel együtt napjainkban Magyarországon is az egyik legfontosabb össztár sadalmi cél, hogy az emberek mind szélesebb tömege megértse, hogy az egyén boldogulása, az egyén életminősége az egyén felelőssége is. Bátran állíthatjuk, hogy az öngondoskodásra való hajlandóság kormányzati eszközökkel való ösztönzése olyan célkitűzés, am ely ideológiai irányultságtól függetlenül megtalálható valamennyi parlamenti párt céljai között. Meggyőződésem, hogy ez az egyik olyan szabályozási terület, ahol a közös érdek mentén széles körű egyetértés alakulhat ki. Mint ahogyan az képviselőtársaim elő tt is ismert, az öngondoskodás, az önsegélyezés első formái az iparosodással, a munkások szerveződéseivel, a szakszervezetekkel párhuzamosan, ezekkel összefonódva a különböző jogi és szervezeti formákban jöttek létre. Az öngondoskodás intézményei tehát tör ténelmileg megelőzték az állami gondoskodást, de a kommunista és szocialista szférában az állami szerepvállalás túlsúlya mellett ezek a szerveződések inkább csak vegetáltak, elsorvadtak. Az önsegélyező szervezetek jellemzően a munkavállalókat tömegesen fog lalkoztató iparágak, vállalatok érdekkörében maradhattak meg, ott is csak marginális funkcióval. A rendszerváltás után az önsegélyezés újjáéledése szintén a nagy munkáltatóknak köszönhetően elkezdődött ugyan, de az öngondoskodás mint egyéni felelősség, aho gy azt mondani szokás, nem ment át a köztudatba. Egységes szabályozás hiányában számtalan kisebbnagyobb szervezet tűzte célul a tagok vagy egyéb módon körülírt jogosulati kör támogatását, kritikus helyzetekben való megsegítését. Ezek a szervezetek tipikus an a helyi vagy munkáltatói érdekek mentén zárt körben, egyedi sajátosságok alapján maguk alakították a működési modelljüket és szolgáltatási palettájukat. (17.10) Azonban az öngondoskodás terén ezek a szervezetek nem kínáltak, ma sem kínálnak általános me goldást. A nyilvánvaló társadalmi nyomás hatására 1993ban az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény, röviden Öpt. elfogadásával került sor egy részleteiben szabályozott és a
