Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Egyes egészség- és önsegélyező szolgáltatások védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - GELENCSÉR ATTILA
2632 jogosultak és a rászorulók érdekét védő új működési forma, az ön kéntes kölcsönös pénztárak intézményének a létrehozására. Az Öpt. bevezetője szerint: „A szociális biztonság erősítése sürgető társadalmi érdek. A szociális biztonságot szolgáló rendszerek újjáépítése, a szolidaritás, a rendszerszerűség, a kiszámíthatóság és az önkéntesség elve alapján a szociális piacgazdaság kiépítéséhez nélkülözhetetlen. Az ezt szolgáló önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak új, intézményes formát adnak az öngondoskodásnak, s a tartósan befektethető források bővítésével elősegítik a haza i tőkepiac fejlődését.” Az Öpt. hatálybalépése azonban nem jelentette azt, hogy az addig létrejött egyesületek, egyéb önsegélyező szervezetek egységes szabályozás alá kerültek volna. A törvény célja kifejezetten az volt, hogy új, a szigorú pénzpiaci követe lményeknek is megfelelő lehetőséget nyisson megtakarításra, és terepet biztosítson arra, hogy a mindenkori kormányzat adó- és járulékszabályokkal is ösztönözhesse a munkáltatókat és a munkavállalókat az öngondoskodásra. A törvény hatálybalépését követően a z önkéntes pénztári szektor viszonylag gyors ütemben fejlődött ki, és mára a pénzügyi szolgáltatói piac érdemi szereplőjévé vált. Az egészségpénztári és önkéntes nyugdíjpénztári juttatás a munkáltatók által általánosan alkalmazott cafetériarendszer egyik alapeleme lett. Ezzel az önkéntes pénztári szektor fejlődése igazi sikertörténetté vált. Igazolja ezt a Magyar Nemzeti Bank 2016. évi legutóbbi adatközlése is, amely szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma 1 146 758 fő, a vagyon pedig 1190 milliár d forintot tett ki, közel 60 százaléka magyar állampapírban van. Az önsegélyező és egészségpénztárak taglétszáma is jelentős, 1 101 414 fő, a vagyon pedig 59 milliárd. Tehát ez is jelentős vagyon. Az egészségpénztá rak gyakorlatilag az ország teljes patikahálózatára kiépítették az egészségkártyaelfogadó rendszert, ami lényegesen kényelmesebbé teszi a megtakarítások felhasználását, a pénztártagság pedig elfogadta és megtanulta a kártyahasználatot. Emellett az egészsé gpénztáraknak fontos szerepük van a magánorvosi szolgáltatások szervezésében, de közvetve a szolgáltatói piac fehérítéséhez is jelentősen hozzájárulnak, például az online időpontfoglalás fejlesztésével vagy a pénztári elszámolási igény népszerűsítésével. B átran kimondhatjuk, hogy az egészségpénztáraknak köszönhetjük azt, hogy mára már természetes, magától értetődő dolog számlát kérni az orvosnál. Meggyőződésem, hogy az egészségpénztári szolgáltatások fejlesztésével összefüggésben további közvetett társadalm i hasznot remélhetünk, például az anonim egészségügyi adatok kutatási célú feldolgozása kapcsán vagy a magánegészségügyi szolgáltatók értékelésére alkalmas rendszerek fejlesztése vonatkozásában, gondolok itt például a betegelégedettség visszajelzésére alka lmas online megoldásokra, applikációkra vagy a várólisták csökkentésére. Mindemellett elgondolkodtató, hogy az Öpt. által meghatározott pénztártípusok közül éppen az önsegélyező pénztári forma nem ért el áttörést. Tény, hogy az önkéntes önsegélyező pénztár ak nem voltak képesek jelentős tagi állományt toborozni annak ellenére sem, hogy a szolgáltatások iránti társadalmi igény az elmúlt évtizedekben is nyilvánvalóan jelen volt. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy ezek azok a szociális szolgáltatások, juttatás ok, mint például a szülési, betegségi, temetési segélyek, amelyek a régről fennmaradt egyesületi formában, illetve karitatív szervezeteken keresztül krízisellátásként vagy adományként kerülnek a rászorulókhoz. A másik lehetséges magyarázat, hogy az igények egy részét a kockázati biztosítások, mint például a viszonylag alacsony díjú, az élet- és balesetbiztosítások vagy például a temetési biztosítás lefedik. Látványos változást hozott, így más aspektusból mutatja a kérdést az Öpt. 2015. évi módosítása, amely lehetővé tette az egészségpénztárak számára, hogy önsegélyező és egészségpénztárként is működjenek tovább. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pénztártagok egyéni számlájuk terhére a mindkét pénztártípusra meghatározott szolgáltatásokat igénybe vehetik. Úgy látszik, ezzel a technikailag egyszerűnek tűnő módosítással végre sikerült kimozdítani a rendszert a holtpontról. Ugyanis a nagy pénztárak és a legtöbb kis pénztár is szinte azonnal élt a törvény adta lehetőséggel, és kiszélesítette a szolgáltatási kö rét.
